Május 23. vasárnap

Tegnap délutánra és estére kisebb összejövetelt rendeztünk Laci szülinapja megünneplése végett. Lilla és Balázs már elég régen meg lettek hívva, de közben a templomban megismert Balázs is csatlakozott a sereghez, mivel szegénynek mennie kell eddigi vendéglátóitól, és erre az estére hozzánk szegődött. Szóval hatan voltunk, palacsinta-tortákkal készültem, de hiába csináltam kétfélét, egy túrókrémest és egy csokis-lekváros rakottat, elég kevésnek bizonyult. Hihetetlen hamar elfogyott mind.
A palacsintaevés után meg játszottunk, beszélgettünk, és persze rengeteget nevettünk. Lillával kipróbáltuk, hogy le tudunk-e hídba menni. Neki könnyen ment, én csak a fejenállással szereztem magamnak sikerélményt. Mindent összevetve már régen mulattunk ennyire jól, és örültünk, hogy ismét egy kis energiát nyertünk a buliból.
Laci péntek délután érkezett, és egyből egy pizzával indítottunk az Indooroopillyben található Domino Pizzásnál, amit itthon fogyasztottunk el. Amíg a pizzára vártunk, elmentünk a Targetben, hogy vásároljunk egy meleg kardigánt nekem. Jól jön ez még az Ulurunál.
A pizza után szokásos semmittevés, kicsit alvás, aztán Krisz elindult dolgozni. Mintegy húsz perc múlva megszólalt Laci telefonja, a vonal másik végén Krisztián. Rosszat sejtettem, és előérzetem valamennyire beigazolódott. Az autó kipufogója felmondta a szolgálatot, és pótlásra szorult. Munka után telefon az RACQ-nak, hazavontatás, itthon tanácskozás, hogy legyen a másnap. Laci felajánlotta, hogy hajnalban beviszi Kriszt dolgozni, majd ketten két autóval elvisszük a szerelőhöz az autót (MIDAS Indooroopillyben), utána bevásárolunk a piacon, és végül elmegyünk Carindale-be Kriszért. Ez pont így történt, azzal a különbséggel, hogy Carindale-ből hazafelé csörgött a telefonom, hogy mehetünk az autóért, mert kész lettek vele. Otthon hihetetlen fáradtság tört ránk, mivel mindannyian későn feküdtünk, korán keltünk, és úgy döntöttünk, hogy még nem kezdjük el a palacsinta készítését, hanem inkább pihenünk.
A délután folyamán megérkezett Balázs a Roma Street-re, ahonnan kocsival hazahoztuk. Lilláék a munka után, hat körül érkeztek, amikorra megsütöttük az összes palacsintát, így a desszerttel vártuk őket. Már éjfél előtt hazament mindenki, Balázs pedig miután megnézte a Magyar Vándor c. film első felét, elment aludni. Krisztián egy kicsit még beszélgetett az interneten, aztán mind nyugovóra tértünk.
A Magyar Vándort egyébként Lilláékkal, Lacival már korábban megnéztük. Nagyon tetszett.
Vasárnap reggel istentiszteletre mentünk, és a templomban a hirdetéseknél felállított a hirdetést végző Owen, hogy bemutasson, mint a kórus új vezetője. Kedden fél hattól próbálunk a gyülekezeti teremben, ami a templom alatt van. Megbeszéltem Owennel, hogy öt óra körül jön értem, hogy elvigyen a próbára. Pünkösdkor már éneklünk, de azt még az Marcus, az orgonista tanította be, így én csak a próba második felét tartom. Azt gondoltam ki, hogy a következő vasárnapra, Szentháromság ünnepére is választok egy éneket, amit a kórus énekelhet.
Balázs az istentisztelet után megkapta újabb vendéglátóit, a lelkészt és családját, illetve ők kapták meg Balázst. Owen pedig egy új egyenruhát, a St. Peter’s Lutheran College egyenruháját nyomta Balázs kezébe, aki boldogan vette fel a kabátkát és a kalapot. Ez egy elég jó nevű iskola a környéken, ahol állítólag német módszerekkel oktatnak. Owen felesége valamilyen adminisztrátori állásban dolgozik ott, bár pedagógus végzettsége van. Egyébként ő szervezi a jövő heti vasárnapi gyülekezeti ebédet, amire egy csomó nemzeti kaját készítenek a gyülekezeti tagok. Én is csinálok rakott krumplit, de lesz olasz minestrone leves, pizza, görög, wales-i, finn, dán, észt és még jó sok fajta kaja. Talán beszámolok róla. De még egy érdekességgel készülnek a templomban. Előző nap feldíszítik a különböző nemzetek zászlóival és más jelképekkel a templomot, és az evangélium olvasása előtt egy csomó nyelven készülünk felolvasni a János evangéliuma 3. fejezet 16. versét. Még nem tudom, hogy én olvasom-e, mert a lelkésztől kaptam egy postai úton feladott levelet pénteken, amiben engem jelöl meg a magyar nyelvű olvasásra, de én szeretném ezt a Balázsra áttestálni, mivel akkor már egészen valószínű, éneklek az énekkarban. Meglátjuk.