Március 2-4.

Március 2. kedd
Ismét itt vagyok, Krisztiánnak megígértem, hogy az első tanítási hét elteltével írom tovább a naplót. Eltelt, de erről később.
Hétfőn tanítottam először, és egy hetven fős szolfézscsoportot kaptam, akik második évüket kezdik itt az egyetemen. Állítólag anyagi okok vezetnek ahhoz, hogy az egyébként inkább gyakorlati oktatást igénylő szolfézs és zeneelmélet órákat ilyen hatalmas csoportoknak tartják. A társaság szolfézsos múltjáról annyit, hogy előző évben James tanította őket. Viszonylag jól olvasnak kottát, ügyesen szolmizálnak, elméletet tudják, bár ismétlésként a hangközökkel kezdtem, s az elég könnyű. Ami feltűnő volt, hogy nem mindegyikük hozott magával ötvonalas füzetet, így elég nehéz volt rendesen kottázniuk diktáláskor, memorizáláskor. Majd megoldják, ő dolguk, lassan felnőttek, hiszen 19-20 évesek.
A névsoruk előzetes átböngészésekor feltűnt, hogy egy Frank Fodor nevű fiú is van köztük. Nem kérdeztem rá rögtön az elején, melyikük az, de hamar kiderült, mert akik szerepeltek, azoknak a nevét is kértem, és Frank volt az első. Igen tehetséges zenész, rengeteg mindent ért, tud, és elég aktív. Édesapja magyar, a fiú még nem volt Magyarországon, de nagyon szeretné megismerni, viszont egyelőre alig-alig ért magyarul.
Az óra első pár perce után, amikor kiderült, hogy jóindulattal állnak hozzám, és segítőkészek a nyelvi nehézségek leküzdésében, én is teljesen feloldódtam, és már úgy csináltam mindent, ahogy elterveztem felhőtlenül. A két órás szolfézs végén, nem tudom, hogy szokásból-e vagy mert komolyan gondolták, tapsot kaptam. Hihetelenül jól esett. Az eygetlen problémám, hogy a 71 emberből mindössze hármat-négynek tudtam a nevét megjegyezni, ami elég rossz arány. Ekkor még azt gondoltam, hogy a felmondásokkor majd név szerint is megismerem őket, de szerdán beszéltem James-szel, hogy Mary mégis elvállalja a ’tutor’-ságot, így ő fogja a kikérdezést végezni és jegyeket adni rá. Viszont még egy könnyebséget kaptam James jóvoltából, hogy a csoportot két kisebb csoportra bontják, így ugyan két időpontban kell tanítanom, viszont jobban át fogom látni a haladásukat, a tudásukat.
Szóval kedden még ugyanilyen euforikus khangulatban kezdtem neki a szerdai kórusmódszertan órára való készülésnek. Annától kaptam jegyzeteket Katanics Mária néni óráiról, amit Tomi scannelt be, és küldött el nekem. Egyelőre úgy terveztem, hogy az első órán bevezetésképpen végigfutunk a kóruséneklés történetén, majd a következőkben áttérünk a gyakorlati részre, mikor kutatunk, módszereket keresünk arra, hogyan végezzük hatékonyan dolgunkat a próbákon, koncerteken. De ez így már túl részletes, inkább nem írom tovább szakmai szemmel, mert akit érdekel, úgyis rákérdez. Annyit azért elmondok, hogy kitaláltam, hogy zenékkel, példákkal szemléltetem az egyes korszakok tendenciáját, így este kilenctől, mikor már ingyenes a parkolás az egyetemen, Krisztiánnal és interneten keresztül Tibivel zenékre és kottákra vadásztunk az órámhoz. Hajnali egy körül értünk haza, de ekkora már minden együtt volt a szerdai órámhoz.

Március 3. szerda
Magam részéről elég korán keltem, hiszen ha azt vesszük, hogy csak 4-kor kezdődött az órám, már 11-kor benn voltam az egyetemen. Kipróbáltam a teremben az írt cd-t, végighallgattam, és minden remekül működött. A kottákból, tanmenetekből fénymásoltam néhányat, hogy esetleg még szemléletesebb legyen a dolog. A Grove Lexikonból másoltam, és adtam a kezükbe a ’choral’ szócikket, amit legközelebbre el kell olvasniuk. Egyébként remekül összeszedett történelmi áttekintés a kórsuéneklés alakulásáról. Sajnos én nem éreztem eléggé jónak az órát, és talán a fáradtság, talán a rengeteg lelkes készülés, és az ezt követő kevésbé lelkes fogadtatás miatt, a nap végére elkedvetlenedtem, és elkeseredtem. Még beültem James órájára, amit felnőtteknek, zenészeknek, lelkes amatőröknek tart, és amit tervezek átadni nekem két hét múlva. Kellemes csoportosulás, szép hangokkal, és komoly érdeklődéssel. Talán ők lesznek a kórusom? Nagyon örülnék neki.
Az óra előtt, az elődásom után megkeresett egy lány, Jennifer, aki Magyarországon tanult egy évig, és szeretné folytatni összhangzattan tanulmányait. Megbeszéltem vele egy időpontot a következő hét szerdájára, amikor megnézem, mit tud, és merre haladjunk tovább.
Végül is, bár a nap végére el voltam kámpicsorodva, sokat tanultam a történtekből, és tudom, hogy itt mások az elvárások, kevesebb anyaggal is alig bírkóznak meg az emberek. Ráadásul tudnom kell, hogy a szerdai csoport minden tagja már dolgozik valahol, tanár vagy kórusvezető, felnőtt, talán családja van, így jó, ha jut ideje a kiszabott feladatokra, amiknek az ellenőrzését itt elég komolyan veszik.

Krisztián szerdája:
Ma bent töltöttem időm nagy részét Toowongban, hogy állásra vadásszak az állásközvetítő irodában, valamint bevásároljak. Az állásközvetítőben sajnos hibásak voltak az álláskereső gépek, a rendes gépekre meg több is vártak, hogy felszabaduljon. Elindultam bevásárolni. Leértékelés volt a KMartban, így vettem edény szettet, porszívót ($79) , toastert $(10), szendvicssütőt ($10), tároló edényeket, konzervnyitót, élelmiszert a Colesban. Utána siettem Rékához az egyetemre, mert csomagot kaptunk és az Ő nevére jött, így alá kellett íratnom vele. Sajnos 7 perccel később értem a postára zárás után, pedig az értesítőn 5 után volt, és már fél 6-kor bezárt… Utána visszavittem a kottákat Karen-nek, mert ma nem megyünk kórusra, miután Réka tanít, én pedig úgy döntöttem, hogy inkább Réka kórusában fogok énekelni majd.

Március 4. csütörtök

Krisztián:
Miután bevittem Rékát az egyetemre, elmentem a postára felvenni a csomagot, ami rendben megjött, valamint befizettem az első telefonszámlát, ami tartalmazta a bekötési díjat is. Igaz már a falban volt a vonal…
Fél 10-re mentem Lacihoz, hogy megnézzem az otthont adó családjának lelassult számítógépét, de sajnos fizikai hibája van, úgy véltem felfedezni, hogy a winchester ment tönkre benne, és miután még garanciális, ezért majd ők viszik vissza cserére. Utána Lacival elmentünk az autóhoz alkatrészeket venni. Laci szerint pár dolgot jó kicserélni, így hosszabb életű lesz. Ő az autószerelő, nem én, úgyhogy biztos. Vettünk olajszűrőt, légszűrőt, olajat, és autóbontóban is jártunk, ahol a csomagtartó ajtót tartó teleszkópos rúdrögzítőhöz kerestünk egy apró alkatrészt, ami sajnos még az előző tulaj által letörött… Majd megoldjuk. Utána visszavittem Lacit, és megbeszéltük, hogy este nyolcra jön hozzánk.
Ezután Toowongban vásároltam még pár dolgot, majd hazajöttem.

Réka:
Hamar túltettem magam a szerdai kiábrándultságon, újult erővel indítottam a napot. Vártam a karvezetés órákat, vártam a déli koncertet, ahol az egyik kedvenc művemet, Stravinsky A katona történetét is játszották. Elég színvonalas előadás volt kisebb hibákkal, de ez nagyon nehéz és igen technikás darab, bár csak három hangszer játszotta, hegedű, klarinét, zongora az eredetileg hét hangszerre írt darabot.
A koncert után két csoport karvezetés óra következett, az egyikben, a kezdő csoportban 24-en voltak, a másikban, a másoddiplomásban pedig kilencen. Azt gondolom, hogy itt nem voltak nehézségek, esetleg a diákoknak, de minden szépen, és a tervezett ütemben ment, és látható volt a lelkesedés, az érdeklődés az arcokon, a megnyilvánulásokban.
Piszkosul elfáradtam a nap végére, és este nyolc óra körül, mikor Krisztián értem jött, kezdődött a hét megünneplése. Laci megint nálunk aludt, és előtte bementünk a Citybe, hogy kipróbáljuk a múltkor elszalasztott palacsintázót. A City tömve volt fiatalokkal, akik mulatni jöttek be a csütörtök esti Brisbane-be. Egy busszal is találkoztunk, ami az egyetemről hozott be egy nagy csoportot. Az étteremben, ami korábban templom volt, hatalmas palacsintának nevezett, kisebb tortákat tettek elénk. (Lőttek a böjtömnek…) Az árak elég magasak voltak, de akkor lepődtünk meg igazán, mikor a kasszánál, a fizetéskor 65 dollárt fizettettek ki velünk. Gyorsan átszámoltuk, és két perc múlva visszamentünk, hogy valami nem stimmel. Pár perc vizsgálódás után kiderült, hogy valóban ráírtak még valamit a számlánkra, amit el sem fogyasztottunk. Visszakaptuk a 28 dollárt, amivel többet fizettünk, és hazafelé vettük az irányt.