Április 10-19.

Április 10. (csütörtöki kiegészítés, szombat)

Visszatérve a csütörtökre… Szóval ma reggel 6-ra mentem, és tudtam, hogy a mai nap lényegesen terhelőbb lesz, mint az eddigiek, miután ma nagycsütörtök van, és másnap zárva a bolt. Így is lett, a reggeli előkészítéssel kezdődött, mely a mai napon számomra vagy 4-5 féle rák kiolvasztása, majd a kirakatba szállításából állt. Ehhez persze számos vödröt, műanyag konténert kellett használni. A dolog úgy történik, hogy kétféle hűtőszoba van, az egyik fagyasztó, a másik hűtő. Tudván, hogy a mai napon rengeteg tengeri ételt fogunk árusítani, már az előző esti takarításkor jópár halas és rákos kartont kint kellett egymástól szeparáltan felállítanom, hogy reggelre jól kiolvadjanak. Amikor valamelyik halfilé vagy rák fogyóban van odakint a kirakatban, akkor John szól, s nekem gyorsan prezentálnom kell a pótlást.
Rákoknál a nagyon fagyott kartonokat háromszor, négyszer földhöz kell vágni, ezzel a jégburkot a papírkarton belsejében megtörni, majd műanyag konténerbe zúdítani a jégarcú rákokat, erre vizet engedni, majd pár perc múlva egy nagyobb vágódeszkát szűrőnek használva csak a vizet leönteni róluk, ezeket kiszállítani, hogy feltöltődjön az űr. Halaknál ugyanez, csak vízzel feltöltött mosdóban olvasztjuk a halakat – melyek filénként műanyagba vannak csomagolva -, majd miután kiolvadt, kisebb tálcákon, konténereken kell kiszállítani a kirakat mellé, majd ott szépen ráfektetni egyesével a többi halfilére. Az egész nem túl bonyolult, csak nagyon gyorsan kellett mindent végezni, valamint a külső térben 6 eladó srácot, lányt kellett kerülgetnem, akik szintén gyorsan kellett kiszolgálniuk a vásárlókat, akik ma rengetegen voltak. Szerencsére a fiatal eladók kék és rózsaszín nyúlfüle kellemesebbé varázsolta a nap hangulatát.
Megállás nélkül halat, rákokat töltöttem, valamint néha-néha még snapper-t (halféle, nem találtam a szótárban) is kellett pikkelytelenítenem, majd pucolni. Ezt ma mutatta meg John először, hogy mégis mi vele a feladat, aztán szépen lassan belejöttem. A dologban a szép az, hogy a sürgető vásárlók nem engedtek odáig, hogy elgondolkozzam azon, hogy ez nekem esetleg nem megy, vagy bármi, mert tenni kellett. Legnehezebben a lazac feltöltés ment, mert olyan salátaszedő csipesszel, csíptetővel (magyarul nincs rá jó szavam, angolul ’tongs’) kellett egyesével a leghátsó (kívülről a vásárlókhoz legközelebb eső) tálcára pakolnom vagy 5 pakk lazacot, és nagyon csúszósak ezek a lazacfilét, és a kezem rendesen görcsölt. Utána a makréla szeletelése alig ment. Ami amúgy sem egy egyszerű dolog, mert van egy erős gerince, amit csak recés késsel lehet átvágni, vagy a sima nagykéssel, csak nagyon erős nyomással. Még a görög Alfinak is nagyon nehezen ment, aki 10 évet dolgozott ugye a halszakmában.
Rettenetesen sajnálom, hogy elküldték ezt a kedves embert… Volt is bennem egy kis belső harc, hogy talán miattam küldték el, de valószínű nem, mert hát elmondása szerint nem én voltam az egyetlen tanítványa, és igazából nem is tanított meg még mindenre, amikor már nem jött többet, úgyhogy vagy összevesztek John-nal, vagy történt valami, de a srácok közül sem tud senki ennél többet. Mindenki nagyon sajnálja, hogy nem dolgozik többé velünk.
Miután elérkezett a 8 óra rendesen kialudt bennem az aktív láng. Miwa is többször megkérdezte, hogy megvagyok-e még, meg hogy tartsak ki. Meglepetésemre nem kellett a mai napon takarítanom, amit bár elolvashattam a heti munkarendemben, csak úgy véltem, hogy elfelejtették odaírni a C (cleaning – takarítás) betűt, mert a mai napra három szünetet is jelölnie kellett Miwa-nak, és gondoltam ez lemaradt. Mielőtt eljöttem volna Miwa utánam szólt, hogy várjak kicsit, kimentem hozzá, azt gondoltam, hogy segítenem kell, de azt mondta, hogy odabent várjam hátul. Ajándékot kaptam tőlük, és azt kérte, hogy ne említsem a többieknek, mert csak én kapok. Kaptam vagy 17 db ’ocean king’ rákot, két szelet lazacfilét, valamint egy magas Dove csokidobozt. Nagyon örültem, hogy a hideg külsejük mögött ilyen kedvességgel szándékoztak megörvendeztetni. Itt kívánom megjegyezni, hogy bár kevés érzelem olvasható le az arcukról, Miwa-val rendszeresen épp mikor a takarítást kezdem váltunk néhány szót, és mindig megkérdezi, hogy minden rendben van-e.
Egy szó, mint száz, jó kedvvel, kissé kifacsartan indultam Rékáért a városba, ahol tanítványaival volt a Szent András Evangélikus templomban. Amikor odaértem épp hordták kifelé az oltárról fosztott gyertyát, s kellékeket.
April és Jenny volt Rékával, akiket meginvitáltunk vacsorára. Hazafelé vásároltunk fekete olívabogyót, gombát, kaliforniai paprikát és bazsalikomos paradicsomszószt, melyből a lányok kiváló tésztát teremtettek, amíg én tisztálkodtam. Kellemesen eltöltöttük az estét, majd hazaszállítottam a lányokat, és nyugovóra tértünk.

Szombaton 9-re mentem, az ebédszünetet leszámítva 15:50-kor hagyhattam abba a munkám, mielőtt a takarítást elkezdem. A szünetek alkalmaival fél órám van töltekezésre, melyet rendszerint bamba áruházi sétával töltök, vagy amikor már arra sincsen indíttatásom egy padon ücsörgök, relaxálok. A takarítás után hazaindultam, majd otthon töltöttük az estét Rékával.

Április 11. (vasárnap)

Reggel 10-re mentünk templomba, mely kb. 10 percre van tőlünk a városban. Amint elindultunk az autóval, Réka rámkérdezett, hogy miért mutat az óra 8:38-at. Mondtam, mert annyi az idő. Réka ébresztett, nem néztem az időt, és elszámolta magát egy órával. Ha már elindultunk nem fordultunk vissza, és elmentünk a Roma Parklandba, ahol kellemes félórát, háromnegyed órát eltöltöttünk. Rengetegféle bokor, faféle található a parkban, leírhatatlan gyönyörűség. Tó, esőerdő, domb, vízesés, piknikterület, nagy füves rész, minden mi szemnek és léleknek csodálatos. Jó néhányan itt töltötték el reggelijüket, melyet a felállított BBQ-s standok melletti asztalkáknál szervíroztak maguknak.
A húsvét vasárnapi istentiszteletről majd Réka jól beszámol, vagy nem.
Innen hazamentünk, majd bevásároltuk az esti vacsora kellékeit, melyet Lilláéknak és Lacinak készítünk majd. Balázzsal és Lillával fél kettőkör találkoztunk a Roma Parklandnál, hogy közösen végigcsodáljuk egy vezető néni segítségével, aki kettőtől ingyenes túrával ajándékozott meg. Végigsorolta a bokor és fa csodákat, melyik honnan származik, milyen érdekessége van. Mire használták az ősök a termésüket, kérgüket, levelüket.
Ezután Lacival találkozunk a házunk mellett, majd közösen leültünk beszélgetni, hamizni, és vicces műsort nézni. Megbeszéltük, hogy kedden este folytatjuk a partyt, mert Laci indiai képeinek megtekintése elmaradt, valamint olyan sok nyersanyag maradt még.

Április 12. (hétfő)

Réka szabin van, mert az iskolában szünet van. Idejét pihenéssel, játékkal, olvasással tölti szinte az egész héten, valamint hogy a következő hétfőre összekészítse a diákok dolgozatanyagát.
Jómagam, mint rendesen 6-ra mentem, majd kettőkor hazaindultam egy rövid ebédelésre, fél óra alvásra és utána vissza a takarításhoz 5-re. Kicsivel mindig korábban kezdem, mert úgy 7 körül már kész tudok lenni.

Április 13. (kedd)

Ma van édesanyám születésnapja. Isten éltesse nagyon sokáig. Holnap hajnalban tervezzük felhívni a köszöntés végett, miután az még ma lesz náluk.
Reggel elaludtam, nem tudom miért. Ugyanúgy be volt állítva az órám, mint idáig, mégis 6:20-kor riadtam fel, hogy elkéstem. Rohantam, hogy betelefonáljak Matthew-nak, hogy késni fogok, amit már természetesen észrevett, mert már 20 perce ott kellett volna lennem. Gyorsan felöltöztem, majd háromnegyed 7-re odaértem. 45 perc késés. Nem voltam túl boldog, azonnal nekiláttam, hogy mihamarabb behozzam a lemaradásomat a halfilék előkészítésével, melybe Matt besegített már az első három tálca rendbetételével, valamint párféle fagyott halfilé előolvasztásával. Nagyon köszöntem neki.
Mire John jött már egész jól utol is értem magamat, természetesen megmondtam neki, hogy késtem. Nem szólt semmit. Később 10 óra felé mondta, hogy miután nem volt ma szünetem, és 45 percet késtem, így 11:15-ig maradjak, és akkor az úgy rendben is van. Ennek nagyon örültem, mert így ledolgoztam a késésemet. Igaz nem szándékozom többet ilyet tenni, ezért eszközöltem egy másodlagos ébresztést a telefonórán, mert az elsőt könnyű lenyomni, valamint ismét messzebbre helyezem az ágytól, hogy mindenképp fel kelljen állnom ahhoz, hogy elnémítsam a jelzést.
Napközben Indooroopillyben vásároltunk, ahová Réka fuvarozott el miután megebédeltem. Vásároltunk tepsiket, tényérokat, evőeszközöket, mert 4 emberre is alig volt étkészletünk. Mikor hazaértünk fordulhattunk is vissza, mert az egyik leveses tálka csorba volt, amit szó nélkül kicseréltettek velünk, merthogy nekünk kellett bemennünk egy másikért, melyből átmozdíthattuk a hibátlant. Húsvéti leértékelés volt, mindent 15%-kal olcsóbban tudtunk megvásárolni.
Később mire visszaértem az esti takarításból Laci és Balázsék már javában belemelegedtek a zenehallgatásba – melyhez Balázs hozott hangfalakat -, valamint az indiai képek nézegetésébe. Réka csodás vacsorát teremtett, melyhez fogható, és foggal tapintható eleddig nemigen fordult elő, így mindenkinek tátva nyílt a szája az ételek felé. Sajtos bundában sült husit, sült krumplit, töltött sütőben sült burgonyákat, majonézes kukorica és borsósalátát tálalt elibénk. Annyira elteltünk, hogy maradt is másnapra belőle.
Vacsora után kockáztunk keveset, majd tenyércsapós játékot játszottunk, melynek lényege, hogy keresztbetett karokkal kört alkotva, kézcsapással jelezve a haladást, csapássort indít valaki, majd a mellette lévő folytatja. Így menne körbe-körbe, csak akkor nem lenne túl bonyolult, viszont ha valaki kettőt csap, akkor megfordul az irány. Az a kéz esik ki, amelyik hibásan mozdul. Az nyer, aki legtovább bírja kézzel.
Lilláék hazaindultak, Laci nálunk aludt a szobájában, mert holnap korán kel, és már nem érdemes hazaautóznia ilyen későn. Így is mire lefeküdtünk pihenni már éjfél elmúlt. Jól elbeszélgettünk Lacival az ausztrál munkáltatók szokásairól, tapasztalatokról. Kitaláltuk, hogy milyen üzletet fogunk indítani, amit most nem részletezek, nehogy valaki hamarabb rukkoljon elő vele az ausztrál piacon. :)

Április 14. (szerda)

Hajnali fél ötkor keltünk, vagy kicsivel később, hogy édesanyámat hívjuk köszönteni. Réka is felkelt egy rövid ideig, aztán visszacsatangolt, hogy álomtájára visszarévedjen. A beszélgetés után munkába indultam. Innen haza a napközi szünetre, majd Rékáért az egyetemre, mert bement dolgozni.
Este takarítás, haza, egyetemre bementem, hogy pár képet feltöltsek, ha már a napló nincs kész… Aztán tíz felé hazajöttem, hogy időben elérjem a pihenést.

Április 15. (csütörtök)

Délelőtt dolgoztam, hazaértem, csodás ebédet alkottunk az új tepsinkben, melyről gyönyörű kép is készült, ezeket hamarosan lehet majd látni. Sajtos spagettit tettünk tepsibe, melyet kivajaztunk, vékony csíkokra vágott bacon-ben forgattunk, majd tejföllel átkevertünk. Tetejére ismét sajtot hintettünk. Kevertem mellé kapros tejföl is, remek lett.
Az étek után mindketten átaludtuk a délutánt. Minden csütörtökön 7-re megyek, mert egy órával többet takarítok, ilyenkor végzem az extra takarítást, ma is így lett. Negyed tizenegyre értem haza, ami után már sok mindenre nem maradt erőm.

Április 16. (péntek)

Esős reggeli indulás a munkába 6-ra, ezáltal még inkább sötétebb a reggel, mint szokott lenni. Igaz, mire beérek, kivilágosodik. Sajnos, ahogy olvastam a Brisbane-i útmutatóban május közeledtével egyre hosszabbak lesznek a sötét órák. Délelőtt megkérdezték, hogy tudnék-e kettőtől ötig jönni, mert Eszti beteget jelentett, és nem érnek el senkit, aki át tudná venni a helyét. Elvállaltam.
A rövid szünet után máris a pult mögött találtam magam, ahol már egyre ügyesebben ment a meleg tengeri ételek árusítása. Egyetlen kellemetlen szituáció volt, amikor teljesen ledöbbentem. Szerencsére, Miwa előzőleg figyelmeztetett, hogy készüljek fel a legrosszabbakra, nagyon alaposan ügyeljek a visszaadásnál a papírpénzek egyesével történő leszámolásával, mert vannak rosszindulatú emberek. Egy lány jött hozzám, hogy rendeljen egy tavaszi tekercset, majd meggondolta magát, és inkább ’calamari chips’-et kért, melynek adagját $3.60-ért áruljuk. $50-ossal fizetett. Beütöttem a pénztárgépbe, mely kiírta mennyi a visszajáró, majd kiemeltem a megfelelő címleteket, és egyesével leszámoltam a lány kezébe. Elköszöntem. Kisvártatva felbukkant, majd síró szemekkel kérdezte, hogy egészen biztos vagyok-e abban, hogy két húszdolláros papírpénzt adtam neki vissza, mert nézzem meg – mutatja a visszajárót, egy húszdollárossal kevesebbel -, hogy ennyit talált csak a pénztárcájában. Elég furcsa, hogy melegételt vásárolt, visszaadtam neki, majd eltette, elköszönt, elment, újra megnézte a pénzt, és kevesebb lett. Szerencsémre, Miwa ott figyelt mellettem az előbb és ő is tanúsította, hogy látta amint visszaadok, és hogy biztos jól adtam vissza. A lány sírva mondta, hogy húsz dollár az nagyon sok pénz, és hogy követeli a visszajáróját, visszaadta az ételt, és Miwa visszaadta neki az értékét, majd rövid próbálkozás után elviharzott. Nagyon rosszul éreztem magam, természetesen tudtam jól, hogy jól adtam vissza, de mégis a lány fellépésére, annyira arcon ütött, hogy tökéletesen el tudom képzelni, milyen lehet, amikor nem figyel valaki oda, és nem tudja, hogy vajon vétett-e a számolásban, vagy csak át akarják vágni. Szerencsésen megúsztam a rosszabbik esetet. Nagyon kell figyelni. Az incidens után már csak kedves vásárlókkal volt dolgom. A végére teljesen belejöttem az árusításba. Rövid tíz perces szünetet kaptam a takarítás előtt, majd visszatértem, kitakarítottam, és hazajöttem. Megkértem Miwa-t, hogy ha lehetséges, akkor másnap sem kérnék szünetet reggel, ahogy általában nem is kaptam meg a héten a 9 órai szünetet, mert ír mulatság lesz a bevásárlóközpontban, amire Rékával jönnénk mihamarabb. Mondta, hogy látja, hogy azzal ellentétben, amit leírt, hogy 9-kor félórát kapok, nem nagyon adódik - a sok panírozás miatt - alkalom a szünetre, és ha nekem nem gond, akkor legyen is így a későbbiekben. Mondtam, rendben.
Hazajöttem, majd fürdés után elmentünk Rékával Yerongába a táncházba, ahol már egyszer Lacival jártunk. Elég rövid ideig és kevesen voltunk, de nagyon kellemes volt ez a kis kikapcsolódás.

Április 17. (szombat)

Reggel az előkészítések után grillezett Dory-kat készítettem, mint minden reggel. Ma 18 szeletet. Egyszerre 6-ot lehet sütni a sütőn. Általában a hét elején 12 szeletet. Csütörtök, péntek 15 szeletet. Közepes méretű halfiléket kell ehhez kiolvasztanom, majd fémtálcán egyszerre 6-ot fehér borssal, majd sóval fűszereznem, és lisztben megforgatnom. Így teszem ki a sütő mellé, ahol olajat öntök, majd felteszem az előkészített halakat a sütőre. Később egy fűszeres citromlés tálcára szedem őket, és kiteszem a pultba. Közben, amíg sül ellenőrzöm, hogy milyen ételeket kell panírozni, szeletelni.
John a mai napon két kispapírra felírta, hogy miket szeretne, ha elkészítenék, és azt mondta, amint kész vagyok, mehetek haza, az időtől eltekintve. Úgy véltem, Miwa említhette neki, hogy milyen tervünk van Rékával mára, és segíteni akart, hogy hamarabb elindulhassak Rékáért. Meg kell, hogy mondjam nagyon jól esett. Emellett segített is a panírozandók előkészítésében, amit nem szokott máskor. Előpucolta a rákokat a rákkoktélok elkészítéséhez, a halakat felvagdosta a halkoktélokhoz, elővette a fagyasztószekrényből a különböző alapanyagokat. Majd hagyott dolgozni, evett és lefeküdt pihenni a hátsó sarokba a kinyitható kis kempingágyukra, melyen legtöbbször Gene szokott használni alvásra, de már láttam Miwa-t is pihenni rajta. A múltkor Gene masszírozta John hátát rajta. Ma is kiszólt Gene-nek, aki egy másik kölyökkel trécselt, hogy jöjjön őt megmasszírozni, természetesen Gene jól elvolt a másik gyerekkel, és esze ágába sem jutott most bejönni…
John kicsit túllőtt a célon, s bár örültem, hogy milyen kedves, akármennyire is rohantam a munkával, így is 10 perccel csak később tudtam befejezni, mint a rendes munkaidőm vége. Úgyhogy vegyes érzelmekkel indultam Réka felé. A munkát el kellett végezni, Miwa nem figyelte az időt, amire általában mindig ügyel pedig, John meg hátul aludt.
Réka már készen várt, én gyors fürdés után átötlöttem laza ruhába, majd sült bacon-ös tojásrántottát aprítottam magamnak salátaágyon, és már indultunk is Carindale-be, ahol Lacival találkoztunk a halbolt mellett. :) Innen egyenesen az áruház másik végébe mentünk, ahol az előadások voltak szabadtéren. Csepergett az eső, úgyhogy beültünk a szomszédos étterem bárjába egy-egy jegeskávéra, capuccinora. Ismét kellemesen elbeszélgettünk, nevetgéltünk, Réka időnként közelebb ment az előadókhoz, amíg mi Lacival megbeszéltük, hogy a golfozást kellene választanunk sportnak, mert akkor a nagyfejesek közelébe kerülve jó üzletekbe cseppenhetünk.:) Láttunk lovagi kardvívást, katalán, skót, ír táncosokat, zenészeket, kórust. 4 körül indultam átöltözni, hogy az esedékes takarítást elvégezzem, melynek végére már Réka és Laci is megjelent. Majd a legvégén besegítettek. Erről is készült fénykép, meg a mulatságról is.
A parkolóban megbeszéltük, hogy elmegyünk a tengerpartra és kiülünk a víz melletti egyik bárba. Lacit hazáig követtük, majd egy autóval mentünk tovább, Réka vezetett. Jól nevetgéltünk. Gyönyörű helyre jutottunk, ahol a rendelt italainkkal kiülhettünk a víz melletti teraszra, ahol csak egy korlát – ami új, mert régen kék szalagos volt, most meg fém – választott el a megvilágított tengervíztől, látni lehetett a csillagokat, kellemes élőzenét adott bentről két fiatal énekes. Laci mesélt a beszámolójukról, amire ketten készülnek, mert páros dolgozat, valamint arról, hogy a lány nem nagyon ér rá találkozni vele egyeztetésre, ami lehet, hogy a lány barátnőjének féltékenysége az okozója. Ezt a barát korábbi megnyilvánulásából szűrte le, és eléggé idegesítette, amikor hívta a lány, hogy ezt, meg azt át kéne írni, de csak szerdán, a leadás napján tudnak találkozni.
A kellemes este után hazaszállította Réka Lacit, majd magunkat is.

Április 18. (vasárnap)

Délelőtt nem mentünk templomba, mert Réka hagyott inkább pihenni, és ő is inkább a könyvét olvasta, melyet az internetről töltöttem számára. Épp Móricz Zsigmond Tündérkertjét. Fél tizenegykor tértem ki az ágy síkjából, majd takarítottunk, reggeliztem, és remek ötlettel álltam elő Rékának a díványon ülve, hogy menjünk el a Brisbane Forest Park-ba, melyet előző nap néztem ki a kiskönyvből. Remek ötletnek tartottuk. Lacit is elhívtuk, hogy jöjjön be a városba, a Roma Parklandnál leteheti az autóját, majd onnan továbbmegyek eggyel. Így is lett, találkoztunk, és indultunk is a kellemesnek ígérkező kirándulás felé. Gyönyörű helyeken keresztül jutottunk el a Park bejáratáig, ahol előkészített fényképezőgépünkkel megörökítettük a fogadótáblát. Ezzel a kirándulásról készített fényképek sorozatának végéhez is értünk, miután a kezdőképhez megállított autónkkal indulván tovább lettem figyelmes arra, hogy az eleddig remekül működő kuplung megadta magát, és nem volt kedves velünk, hogy sebességbe tegyem az autót. Kicsit begurultam, azaz csak a bekötőútra, majd Laci megvizsgálta a motorház tartalmát, és mondta, hogy nincs jó híre, mert szervizbe kell vontatni az autót, mert így üzemképtelen.
Ha nincs autó, nincs mivel munkába mennem, csak a busz, de az nem indul ahhoz elég korán, úgyhogy mielőbb meg kell javíttatnunk az autónkat. Fel is hívtam Miwat, hogy mi történt, aki mondta, hogy mindenképp menjek, akár később kicsit busszal, mert nem tudják megoldani a helyettesítésemet. Mondtam neki, hogy az első most az autó lenne, mert amíg nem kapok időpontot, addig nem fogok tudni korábban beérni, és az nekik sem jó, és hogy majd később visszahívom, amikor tudok esetleg menetrendet. Mondta, hogy 5 előtt hívjam még mindenképp.
Szerencsénkre, két héttel előzőleg megkötöttem a helyi autóklub tagságit, biztosítást, útszerviz csomagot az RACQ-nál. Az ügyintéző férfi volt kedves és ajánlotta a legjobb megoldást, merthogy az nyújtja a legtöbb ingyenes szolgáltatást, így autónk szervizbe vontatása is az 50 km-es limiten belül volt, így díjmentes. Miután hárman voltunk, és a trailerbe, csak ketten fértünk Lacinak taxit hívtunk, mert az is ingyenes, egy évre $55 összeghatárig. Mi a vontatós autóval elmentünk az Antony Gyuritól kérdezett hozzánk közeleső szervizig Milton kerületbe, ahová később Laci is megérkezett. Mondta, hogy a taxi kb. $25 lett volna, de ezt is állta a biztosítás.
Hazahozott minket, visszahívtam Miwat, hogy mindenképp az autó a legsűrgetőbb, és nem tudok reggel menni, szerencsére találtak megoldást. Mondtam, hogy a takarításra, bárhogy is, de elmegyek majd. Ettünk sült krumplit, majd Laci bevitt minket még az egyetemre, ahol szüleimmel beszélgettünk, Réka befejezte a dolgozatát, majd fél tíz felé hazajöttünk. Holnap 9-re megyek a szervizbe, Réka iskolába, viszi a naplót is, mellyel már egy héttel el voltunk maradva. Szerencsére ezt most bepótoltam. Ha minden jól megy holnap a modemünk is megérkezik, és azt követően itthonról is elérjük az internet lehetőségeit.

Április 19. (hétfő)

Reggel jött a postás, és meghozta a modemet. Van internetünk, azaz pontosabban már otthonról is el tudjuk érni! Voltam a szervizben, és mára vagy holnapra ígérték a javítást. Azt mondta a szerelő, hogy még ma rám telefonál, ha jobban képbe kerül. Hívtak a Health Compass-ből is, hogy szerdán menjek be, mert múlthéten elfoglaltak voltak, és szeretnének beszélgetni velem a brossúrámról. Örülök, megyek reggelizni.