Március 28 - Április 2.

Március 28. (vasárnap)

Szép napos napra keltünk , majd elhatároztuk, hogy elmegyünk kicsit kirándulni… Így is lett. Kinéztük magunknak a Nudgee Waterholes Reserve-et, ami egy aboriginal védelmi terület, és körbe lehet sétálni… azoknak, akik szívesebben olvasnának róla többet is zárójelbe rejtettem a webcímüket. (http://www.nudgeewaterholes.com/nudgee_waterholes_reserve/default.shtml)
Készítettünk szépséges képeket is, melyeket igyekszem majd elhelyezni a szokásos oldalra. (azért leírom: http://host.epgep.bme.hu/neverend/brisbane) Olyan hely ez, ahol az aboriginalok időnként szertartás jellegű táncaikat szokták megejteni, és ahol rengeteg gyönyörűséges aboriginal fa is található, melyek azért olyan különösek, mert nem a levelüket hullajtják el, mint az megszokott, hanem a kérgüket. Ezt Balázs és Lilla mondta el nekünk, amikor a Mt Coot-tha hegyi ösvényen sétáltunk a múltkor. Remélem sokszor eljutunk még ilyen szép helyre, ami azért is gyönyörű, mert a mellette lévő benzinkútnál 8 centtel olcsóbban tankolhattuk a benzin literjét. Természetesen nem hagyhattuk ki a kis természetöv körülsétálása után, hogy előre elkészített szendvicskéinket jóízűen elfogyasszuk a kis fapadon.
Ezután az egyetemre mentünk, hogy az otthoniakkal beszéljünk.

Március 29. (hétfő)

A mai napon miután Rékát iskolába vittem, elmentem az RACQ-hoz, hogy autónkra megkössem a kötelező biztosítást, valamint a balesetbizosítást, ha más okoz kárt bennünk. Ezután hazajöttem megreggeliztem, majd elterveztem, hogy beadom az önéletrajzomat pár IT-s céghez, immáron személyesen, hátha szerencsével járok. Sikerült is a HP-hez, a Unisys-hez (ami igazából valamilyen építkezési cég, de próba-cseresznye…), valamint egy harmadik Microsoft Certified szervizpartner céghez is. Közben találtam egy természetes gyógymódokkal foglalkozó kis helyet, ahol esetleg lehetőségem lesz a másoddiplomám érvényesítésére, ide szerdán kell visszamennem beszélgetésre. Ezután hazajöttem, majd negyed 5-kor mint szoktam munkába indultam. Erről nem sokat meséltem még, így most fogok.
Szóval, miután megelégeltem, hogy nem kapok sehol sem munkát, mindenhol várni kell még, megkértem Lacit, hogy segítsen és vigyen el a halbolthoz, ahol korábban Ő is dolgozott jónéhány hónapot. Így is lett, az első héten (két héttel ezelőtt) csak négy napot dolgoztam, ebből az első kettő volt a betanításom. Leírom mit kell tennem (hosszú lesz): a korábban a hátsó folyosón elhelyezett bevásárlókocsikat kitolom a kukákhoz, mert bennük kartonpapírok, elhasznált olajoskannák, üditősdobozok vannak, és ezeket kétféle szemeteskonténerbe kiürítem, mert egyikbe a kartonpapírok, a másikba mindenféle más szemét kerülhet csak. Ezután visszatérek a boltba, majd az italhűtőszekrényt kell feltöltsem, ami eleinte elég nehéz volt, miután számos általam nem ismert üdítőt is meg kellett találnom a dobozok között, és lassú voltam (mára már profin űzöm). Ezután felkötöm a kicsi kék kötényemet, felveszem a sárga gumikesztyűt, mert eleinte szabad kezemet tettem tönkre, s ’illatossá’, aminek Réka kevésbé örült. Úgyhogy mostmár védett kezekkel dolgozom. Sőt, mára már kaptam két céges pólót :) is, úgyhogy nem a sajátjaimat kell tönkretennem a fehérítővel… Nos, miután feltöltöttem az üdítőket előre kell vinnem a műanyag tartókat, hogy abba John, a főnök a garnélarákokat betehesse, majd azt a hűtőszobába. A személyzetről most dióhéjban: Miwa és John főnök és felesége, koreai házaspár, gyermekük Gene (dzsin), akiről majd lesz még mit mesélnem. Rajtuk kívül néhány fiatal srác, és lány segít az eladásban. Ők mindig ott vannak az év minden napján, kivéve, amikor állami szünnap van. Kint fel kell gurítanom négy gumiszőnyeget, majd az egyik alsó polcra egymás mellé elhelyeznem, úgy hogy közben ne zavarjam az értékesítést, és ne verjem le a műanyag szatyrokat, és előtte leszórjam róla a koszt. Ezután a mosogatótálban, és mellette található mosatlanokat kell tisztává varázsolnom, melyhez két mosogatótál áll rendelkezésemre, a jobb oldaliban általában félig van víz és mosogatószer, és a fémdörzsike a legalján, valamint egy műanyag kefe. Érkezéskor én ezt feltöltöm kevés meleg vízzel, és kihalászom a dörzsikét, valamint a kefét. A baloldali mosogatótál öblítésre szolgál, amit egy fentről lelógó zuhányszerű készítménnyel végzek, így egy kezem jut az edény, tálca, stb. tartására, a másikkal egy kart, valamint a zuhanyfejet összefogva nagynyomású vizet spriccelek a tálcákra, és azzal öblítek. Elég rutinos vagyok mára. Miután elmosogattam amit találtam John lassan pakolja a rákokat, és ezzel számomra a ráktartó tálcákat lassan-lassan mosásra adja, melyek fémtálcák, és 7 műanyag elválasztó lap. Ezek tele vannak mindig a rákocskák rengeteg bajszával, vagy nemudommilyével, és ezek általában 3-4 tálca után eldugítják a lefolyót, de én csak 10 tálca után szoktam kitisztítani, mert addig is lefolyik rendesen a víz. 5-kor zárnak, és utána még 6-ig árulják féláron a megmaradt melegételeket. (Folyton kiabálnak, hogy „minden melegétel féláron!” , ha Miwa kiabál, akkor „minden meleg étel félálon!” („all hot food half price!”, ha Miwa kiabál, akkor „all hot food half plice!”) Fél hat körül kell beszednem az egész halakat, ekkor John szól, hogy „Krisztián, egész halat, kérlek!” („Krisztian, whole fish, please!” így ejti: Krisztian, hulfisplíz!), ekkor miután az árlapokat levettem róluk, be kell tegyem a hűtőszobába a rákokat, polipokat, halfejeket, pici és nagyobb halakat, („kedvencem” a lepényhal) amit csak odakint a hűtőpultban találok. Előszörre elég rémes volt, most már főleg kesztyűvel elég könnyen megy. Be kell hozzak még három Ezután folytatom a mosogatást, valamint előkészítem a halfilés tálcákat tartó kocsit, hogy később gyorsabban kijussak vele (ezt a kocsit is a hűtőszobában tárolják, így könnyebben mozgok a pici, telezsúfolt szobában, amikor a halakat hordom be.). Előkészítem amint időm engedi a vödröt, melybe kevés fehérítőt, és kék folyékony mosószer teszek, valamint egy félliteres műanyag pohárba is töltök fehérítőt (fehérítő angolul bleach (ejtsd: blícs), de ők mindig blícsi-nek ejtik, meg a barackot is pícsinek. És ha sokat dolgozom akkor ricsi (rich) gazdag lehetek. Amikor John kész mindennel, akkor ismét szól, hogy Krisztián, filét, kérlek! (Krisztian, fillet, please!) és akkor kivágtatok a rosszkerekű velem egymagasságú fémkocsival, amibe a halfilés fémtálcákat kell betöltenem kétszintenként, miután a levet leöntöttem a halról. Ezzel, ha megvagyok betolom a kocsit a hűtőszoba elé, ahol John már vár egy kis rámpával, amin elsőre, vagy másodikra sikerül feltolnom - ő húzza – a kocsit, mert néha beakad a kereke a felemelkedő rámpába, ezután visszateszem a rámpát a helyére, Johnt kiengedem, ő elkezdi számolni a kasszákat, én meg kivonulok a felszerelésemmel az előtérbe, hogy kitakarítsam.Először is a vödröt, melyet feltöltöttem forró vízzel, valamint a kefét, és gumis végű ablaklehúzót, majd egy hosszú gumis végű padlófelmosót kiszállítok, majd elkezdem egy slaggal tisztítani a pultot, ezután kiszedem a fémrácsokat, majd a mosószeres vizet a kefével az üvegre locsolom és lesikálom, ezután újra leslaggozom, majd kiveszem a három lefolyószűrő közül a jobb oldali kettőt, és a vödörbe teszem, hogy tisztuljon. Fogom a lehúzót, és egyenként a pultkabinokba beugorva lehúzom a vizet az üvegről, mert az a legfontosabb, mert különben koszosnak hat, és nem vesznek halat a vevők. Ez a művelet volt eleinte a legnehezebb, mert fekvőtámaszban tartva magam egykézzel, a másikkal kellett lehúznom a vizet, és nem volt könnyű, mára bagatell. Ezután ablaktisztítóval és nedves bőrronggyal kívülről is megtisztíthatom a kirakatüveget. Ezután az előre elkészített fél liter fehérítőt a három pultban lévő lefolyóba osztom, hogy ne legyen rossz szagú, mert Lacinak egyszer szólt kívülről egy férfi, hogy amikor arra eljön, akkor mindig olyan rossz szag van. No, azóta öntenek fehérítőt a lefolyókba. Néha egy idősebb néni (már vagy háromszor) beinteget miközben a belső üveget tisztítom, és mosolyog, én meg szépen visszaintegetek. Csodás dolgok ezek. Miután a lefolyószűrőket, és a rácsokat visszahelyeztem, szépen kihordom az elmosott tálcákat, tálcaelválasztó műanyagokat, és a megfelelő sorrendben behelyezem. Innentől már közel a vége. Csak fel kell mossak, ki kell vinnem a szemetet, a három szemetesben szemeteszsákot kell cseréljek. Ami azért nem olyan rövid munka, mert először felöntöm vízzel az egész teret, és a gumis végű söprűszerű egyénnel összehúzom a lefolyóba (melyből korábban kiemeltem a szűrőt) a hal- és rákmaradványokat, papír- és műanyagtasak fecniket, majd később egy kócos felmosóval még egyszer áttörlöm a padlót. Minden csillog villog, a mosogatótálakat is kitisztítom, lámpákat, ajtókat bezárom, nekem nincs kulcsom, de a riasztó beélesztése után csak magam mögött becsukom az ajtót, és már vissza sem tudok menni, ha valamit bent felejtek. Idáig nem történt ilyen. Az ott hagyott utolsó bevásárlókocsit a maradék szeméttel kitolom, - ja, még előtte persze levettem a kötényem, és a gumikesztyűt – és miután a tűzoltócsapnál megmostam a kezeimet, bepattanok az autókába, majd irány haza, ez kb. 20-25 perc. Szól a zene, jön be a friss levegő, a légfrissítő kellemesebbé varázsolja a levegőt, iszom a kulacsomból, néha almát, vagy chipset majszolok, hogy jobb kedvre derüljek. Ennyi. Azaz mégsem… mert a legjobb részek még kimaradtak. Ugyebár ott van Gene, a 8 éves koreai kisbitang, aki aztán nagyon aranyos… gondolom, amikor alszik. Szóval, legtöbbször befőttes gumikba helyezett papírgalacsinokkal lövöldöz rám, amíg az apja észre nem veszi és jól meg nem bünteti, ami abból áll, hogy fekvőtámaszban kell maradnia egy jó ideig, és közben a padlóról kell gyűjtenie a szemetet. Legalábbis én így vettem ki. Előtte megmutatja neki, hogy milyen kellemes, amikor gumival lövöldöznek másokra, és szegény gyereket csipdesi a gumival… Úgyhogy nagyon figyelek, hogy időben leállítsam mindig. Idáig egyszer láttam csak, hogy így megbüntették, de az nekem jobban fájt, mint a kiscsibésznek. Máskor karton- és hungarocell papírokból épít magának bunkert, néha lefröcskölöm, mert rosszalkodik, és akkor nagyokat kacag, meg hé-zik. Néha segít kihordani az üdítőket, persze akkor is inkább tornyot épít a V nevű energiaitalokból. Sokszor ül a földön, papírdarabokat vág százfelé ollóval. A legrosszabb, amikor műanyag palackokat dob a földre, mert az a bombája, és nagyon élvezi. A múltkor kaptam Tőle egy kis sárga leragasztott papírban két cukrot, amelyikből egy még itt fekszik mellettem, most jól meg is eszem…(azaz pénteken 13:40-kor itt, ami otthon most az óraátállítás miatt – és miután itt nem állítanak sosem órát, de csak Queenslandben nem – 5:40)
Ennyit elég mára, holnap is lesz sok élményem, merthogy reggel 6-ra megyek, mert kaptam reggeli munkát is. 9-ig segítek előkészíteni a halakat, majd félórás szünet után Miwa beállít a pult mögé, és megtanít árulni a melegételt délig. Korán lefeküdtem, előkészítettem két szendvicset másnapra.

Márius 30. (kedd)

Felkeltem, kóvályogtam, ettem keveset, majd nekirugaszkodtam, hogy 6 előtt 10 perccel odaérjek Carindalebe a bevásárlóközpontba, és bemenjek a hátsó ajtón. John-nal találkoztam, aki mondta, hogy menjek csak be. Odabent egy ismeretlen férfi, Alfi köszöntött, és mondta, hogy hozzak egy kocsit a szemétnek. Miután kellemesen összeismerkedtünk, nagyon megörültem, mert Alfi görög, 52 éves, két fiú apja, és emellett nagyon jófej. Megtanította, hogyan tegyem a halfiléket a tálcákra úgy, hogy azok soknak tűnjenek, hogyan polcoljam alá fagyasztott halakkal, hogyan tornyozzam fel a halfiléket, hogy ne essenek le… ezek is praktikus dolgok ám. Majd ehettem előre készített, az orrom előtt megpucolt garnélarákot, azt mondta Alfi, hogy ezt így eszik. Fura volt, de jóízű. Később paníroztam, mosogattam keveset, Alfival beszélgettünk, többször megdicsért, mert ügyes voltam. Kellemes görög akcentusa, kicsit az európai otthon hangulatát varázsolta ide számomra, végre bekapcsolta valaki a magnót, viccelt. Egy állásponton voltunk abban, hogy John nagyon szűkszavú, és mufurc. Megtanított rákot pucolni, duplán panírozni. A meleg ételeket előkészíteni sütésre. Gyorsan elszáguldott az idő, és igen kedvemre való volt a munka a takarítás után. A 9 órából 9:25 lett mire szünethez értem, majd 10 perc után vissza is mentem, mert nem kellett több pihenő, a két szendvicsből csak egyet tudtam legyűrni a kellően megérintő illatorgia után. Ezután a 20-24 féle melegétel neveit kellett memorizálnom, mely elég nehezemre esett, valamint a kis táblák szinte mindig lenyatlottak, így az árakat is igyekeznem kellett eszembe vésni. Megtanultam a pénztárgép használatát, és jöttek is a vevők, anyám… Hát izzadtam rendesen, Alfi nagyon kedves volt sokszor segített ki, meg Miwa is, amikor elözönlöttek. Gyakorlattal ez is könnyebb lehet, igaz nem nagyon szeretnék sokáig itt dolgozni… no, de amíg nem lesz más, addig kihasználom minden lehetőségét az adandó munkáknak. Már nagyon vártam a delet, mert elég nehezen ment ez az árusosdi. Utána hazajöttem, közben még beadtam a Domino’s Pizza-hoz a jelentkezésemet pizza futárnak, és mondták, hogy pár héten belül majd hívnak. Otthon pillegtem, majd indultam vissza a takarításhoz.
Időközben értesültem róla, hogy mamám jobban van, műtéttel sikerült az érszűkületeit kitágítani, és már sokkal jobban van. Pénteken viszik vissza az előző korházba.

Március 31. (szerda)

Reggel elmentem a Health Compass-ba, ahol Penelope North-szal beszéltem, és elmondta, hogy készítenem kell egy kis szórólapfélét, amit a hirdetőlapuk fülébe tesznek a többi kolléga papírjai mellé, majd hívnak a telefonon, ha van kereslet. Ekkor ha lesz szabad szobájuk, majd úgy történik, hogy 30%-ot levonnak a kezelési díjból, és a többi megmarad nekem fizetségképpen. Megköszöntem, eljöttem, és majd elkészítem a lapomat. Szerencsére több éves tapasztalatom van e téren, és a másoddiplomámat is fogom tudni kamatoztatni, ami parapszichológiai képzést adott.
Ezután, miután John és Miwa megkért, hogy takarítsam ki a lakásukat, mert nekik nincs rá sosem idejük megtettem. 3 órát szántak egy kb. 5 órát munkára. 12:50-re mentem a boltba, ahonnan John átvitt hozzájuk, és elmondta mit tegyek… hát szörnyű nagy rendetlenség volt, Gene össze játékféléjének darabkái szerteszéjjel, újságpapíroktól kezdve papírzsebkendőkig mindenhol... porszívóztam, portöröltem, sika-mikáztam, a végére már szinte fájt. 16:18 körül lettem készen, visszakullogtam az áruházba, a mosdóban kicsit felfrissültem, majd egy sor kóválygás után egy szabad padot találtam a telefonok mellett, ahová leültem energiához jutni a takarításhoz. Háromnegyedkor már az italokat töltöttem…
Otthon, édes otthon.
Miután, mint minden este érkezés után lefürödtem, hajat mostam, elmentem Rékáért, aki Mareevel beszélgetett a személyzetis kantinban. Elvittük Maree-t az egyetem területén lévő kompállomáshoz, hogy a másik oldalon hagyott autójához juthasson, és megbeszéltük, hogy majd szervezünk valamilyen kellemes közös programot a jövőhétre.

Április 1. (csütörtök)

Rendesen kialudtam magamat, majd megnéztem a szüleimtől kapott Gyűrűk ura 3., befejező részét, megöntöztem mint szoktam a növénykéimet, majd mentem, hogy 7-re átérjek a boltba. Csütörtökön 7-re kell mennem, mert ezen a napon később zár minden bolt. 7-8-ig extra takarítás van, ami hetente egyszer esedékes egyéb takarítási feladatokból áll, majd ezután jön a normál zárás utáni takarítás.
Éjjel bementem az egyetemre a leveleimet leszedni, állás után vadászni, és szerencsére pár kedves baráttal, régi kolléganőimmel is beszélhettem.
Hogy ki tréfált meg? hát… senki.
Szerencsére újabb hírt kaptam, hogy Mamám jól van, és minden rendben, ami nem tréfa, és ennek sokkal jobban is örültem.

Április 2. (péntek)

Reggel Rékával elmentünk Toowongba pár dolgot vásárolni, majd bevittem az egyetemre. Hazajöttem, s felhívtam ismét a sydneyi interneteseket, hogy miért nincs még mindig netünk, szerencsére pont azzal a fickóval sikerült beszélnem, aki normális volt, és megkért, hogy miután valószínűleg a múltkor rossz volt a faxkészülékük, s nem kapták meg az átutalási megbízásunkat (cc..) küldjem el újra a faxot, és biztosít arról, hogy gyorsított eljárásban lesz részünk. Autóba be, egyetemre fel, irodába be, miután Réka épp értekezett, egy recepciós hölgyet kértem meg, hogy engedjen a faxhoz, és segítsen. Fax elment, én örültem, Réka épp kijött, az értekezletről, de valakivel tárgyalt még, úgyhogy csak röviden elbúcsúztam, és elmondtam miért voltam ott.
3-ra megyek a suliba, hogy az első kóruspróbán jeleskedjem, Rékának vigyek pár szendvicset, valamint utána munkába siessek. Este Réka tanítványainak jazz-koncertje lesz, aminek talán a végére odaérek, valamint Judy is hívott a táncházból, hogy menjünk ma, mert ír táncok lesznek, úgyhogy hosszadalmas délutánnak, és estének nézek elébe.
Holnap ismételten bejutok majd az egyetemre, miután szüleimmel terveztünk beszélgetni, úgyhogy addigra majd leírom hogyan sikerült az este. Remélem, semmit nem hagytam ki. Réka majd leírja vele mi érdekes történt talán, ha este még ráér, és lesz ereje.