Üdv ismét hosszú kihagyás után.
Egy kisebb történetet szeretnék leírni azzal a szándékkal, hátha valaki tud segíteni.
Tavaly októberben felkeresett egy professzornő a „Kutatás Tanszékről” (Research Department) azzal, hogy szeretne nekem segíteni egy ösztöndíj elnyerésében (New Staff Research Grant).
Leültünk egy délelőtt, és megbeszéltük a kilátásaimat. Több lehetséges témát is felvetettem neki, amivel szívesen foglalkoznék. Ezek közül az egyik az egyházzene területén volt, a másik szolfézskönyvek fordítása és ausztrál viszonyokra vonatkoztatása, esetleg szolfézs- vagy iskola énekkönyv szerkesztése lehetett volna, továbbá az ausztrál kortárs kórusmuzsika európai befogadásának vizsgálata szerepelt.
Nagyon segítőkésznek mutatkozott, és közölte, hogy örül, hogy ilyen jó anyagom van, szerinte nem lesz probléma a dologgal. Azt javasolta, hogy az utolsó témába kezdjek bele, mert szerinte az egyetem szempontjából az lenne a legértékesebb. (Érdekes, nem?) A feladatom mindössze annyi volt, hogy be kellett adnom egy részletes terv javaslatot december végéig. A terv javaslatnak tartalmaznia kellett egy rövid bemutatkozást, a témához való viszonyom, a kutatás egyes lépéseit (7-8 lépés), és egy nagyvonalakban felvázolt pénzügyi tervet.
Hozzá kell tennem, hogy az egyetemnek olyan elvárásai vannak a kutatás címszó alatt, amely kategóriákat a zenét tanító kollégáim (hangszeresek, szolfézsosok) közül szinte senki nem tud teljesíteni, kivéve a zenetudósok és a zeneterápiával foglalkozók.
A beadandómat elkészítettem december elejéig, és elküldtem a professzornőnek átolvasásra. Hamarosan jött az email, hogy egy zenész kollégám esete kapcsán az egyetem Kutatási Tanszéke éppen felülvizsgálja az elvárásrendszerét, legyek türelemmel, amíg a helyzet tisztább lesz. Nem aggódtam, hiszen korábban megerősítést kaptam, hogy az anyagom jó, és könnyebben fogható rá, hogy kutatás, mint a többiekére, akiknek nem sikerült elfogadtatni témájukat.
Januárban egy következő emailben a kedves professzornő sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a munkámat nem tudják elfogadni, mert nincs meg a megfelelő végzettségem hozzá. Azt fejtegette, hogy mivel nincs „diploma utáni” (postgraduate) dimplomám, el kellene végeznem egy Masters’ kurzust ahhoz, hogy foglalkozzanak a beadványommal. Furcsának tartottam ezt a hozzászólást, mivel egyszer sem kérdezett rá, hogy van-e ilyen papír a kezemben. Ekkor még simán el tudtam képzelni, hogy itt minden ilyen infomrációt tudnak az emebrről, és persze benne vagyok az egyetemi rendszerben az összes végzettségemmel együtt. Elmagyaráztam neki, hogy lehet, hogy azért nem tudja egyik végzettségemet sem „diploma utáninak” betudni, mert Magyarországon az itt használatos bolognai rendszer épp bevezetés alatt van, és más az oktatás felépítése. Elképzelhetőnek tartottam, hogy a két másoddiplomás kurzust, amit a Zeneakadémián végeztem csak a neve miatt nem tudja a saját rendszerében a helyére tenni. A professzornő érdekesnek tartotta a felvetést, és arra kért, hogy írjam le, milyen végzettésgeim vannak, amit majd továbbit a tanszék vezetőinek. (Itt jön a kérdés, hogy hogy lehet, hogy nem tudja, milyen végzettségeim vannak, ha egyszer az benne van a rendszerben.)
Még aznap jött az email, hogy sajnálják, de ezek a kvalifikációk nem felelnek meg a kritériumoknak, mert nincs diploma utáni diplomám (Masters’ degree). Továbbá javasolják, hogy végezzek el egy Masters’ degree-t, és utána tárgyalhatunk az ügyről, amelynek a fél éves határidejét az én különleges esetemben meghosszabbítanak.
A dolog pikantériája, hogy az itt töltött két év alatt nyolc Masters osztályban tanítottam. Ismerem a színvonalat, ami a szolfézs esetében körülbelül az otthoni zeneiskola 4. osztály „B” tagozatos anyagnak felel meg (!!!!!!), ezt ugye már 11 évesen elvégeztem. A karvezetés szint nagyon sokféle egy osztályon belül, de messze van az ELTE színvonalához képest. Csak a viszonyítás végett írom le a különbséget. Itt heti 2 (kettő) óra nagy csoportban 2 (kettő) féléven keresztül elég ahhoz, hogy legyen egy karvezetésre specializálódott diploma a diákok kezében úgy, hogy akár semmilyen (NULLA) elékőpzettséggel részt vehetnek a kurzuson. Vagyis sokan itt tanulják a legalapabb dolgokat, ami mind az ELTÉ-n mind a Zeneakadémián felvételi követelmény. Az ELTÉ-n heti két kis csoportos óra mellé heti kettő nagy csoportos karvezetés óra megtűzdelve legalább kétszer két óra kórusgyakorlattal nyolc féléven keresztül.
Hozzáteszem, hogy a Masters' degree egy körülbelül két éves képzés, amelynek keretében a már diplomával rendelkezők (!!!) hét tantárgyból kell, hogy levizsgázzanak, és egy rakás pénzükbe kerül. A tantárgyakat akár hét félév alatt is teljesíthetik.
Otthon az egyik másoddiplomám 5 éves képzés volt, félévenként 4-5 vizsgával, és egy hihetetlen kemény államvizsgával a végén, a másik hat félév volt, mindegyik végén szintén 4-5 vizsga, ami otthoni viszonylatban nem olyan sok.
Elmélkedésem odáig vezet, hogyha itt levizsgáztam volna az általam tanított tantárgyakból (feltehetően elég jó eredménnyel), már lehetne egy Masters diplomám is, ami ausztrál viszonylatban kielégítő lenne.
Komolyra fordítva a szót. Volt-e már valaki hasonló helyzetben, hogy végzettségét kellett európaivá (bolognaivá) varázsolnia? Tud-e nekem bárki segíteni?
Vannak elképzeléseim, de azt hiszem a kemény ausztrál szabályrendszerrel szemben nagyon felkészültnek kell lennem.
