Május 25-31.

Nagy örömünk, hogy kedves kórustársaink gyerkőce Avarkeszi Dániel Péter tegnap éjjel 23 óra 25 perckor világunkba érkezett. Gratulálunk a kedves Mamának és Papának, Szilvinek és Péternek.

Elmaradt naplótöredékek:

Kedd: Réka csodásan próbál a templomi kórussal, igaz a csodás hangjukat még csiszolni kell, de van remény. Krisztián nehezeket emel a halboltban, erre vagy másra fájdalmassá kezd válni az alhasa.

Csütörtök: Krisztián még nem tudja, de utolsó nap a halboltban. Mintha megérezte volna, a már régóta tervezett reggeli fényképezést ma nem szalasztotta el. Képek a helyükön. Munka után még elmegy az egyetemi oboa-zongora koncertre, majd hazatérve ismét pihenni indul, ám ráeszmél, hogy az előző napok során pihenéssel megoldani próbált fájdalomcsillapítás sikertelen, miután a követő munkaszakaszok során újra és újra csak erősödik a fájdalom. Rékával konzultál, majd egyetértő gondolatokkal felvértezve főnökének telefonál, hogy az aznapesti és másnap reggeli takarítást nem vállalja, miután a fájdalom nem tűnik, és csak rosszabbodik, ha így folytatja. John, kedves főnöke megértő, és ajánlja, hogy mielőbb keressen fel egy orvost, mert ki tudja mi a baj, és mennyit kell várni a megoldásra… Krisztián lepihen, majd mikor Réka hazaér eldönti, hogy másnap ha nem javul az állapota orvost keres fel, mert lágyéksérvre gyanakszik.

Matthew kedvenc nótájának szövege (dallama folyamatosan változó, így nehéz közölni):

I’m just a lonely cow,
Living my lonely life,
Sometimes I feel so exploited.
Ireland won’t be free,
Until I marry my tractor.

fordítása kb.:
Én csak egy magányos marha vagyok,
Élem magányos életem,
Néha oly’ kihasználtnak érzem magam.
Írország nem lesz szabad,
Míg hozzá nem megyek a traktoromhoz.

Péntek: Réka ma otthon marad, hogy segítsen sebzett házastársán, és miután Krisztián jelzi számára, hogy nincs mese, ez nem vicc, telefont ragad, interneten böngész, hogy merre, s hová ezzel. Összegezve, megtudtuk, hogy egy lágyéksérvműtét ára 3000 AUD a sérvklinikán, s miután még nem tettünk szert egészségbiztosításra, ez az összeg ennyi, plusz a konzultáció 110 AUD, plusz az előzetes helyi doktori vizsgálat ára 45 AUD… hát ennyi. Beletörődnek, az egészség mindenekelőtt. Lyndontól megkapják két felnőttorvos címét, melyek 5 percre találhatóak otthonuktól. Réka az egyiknél be is jelenti Krisztiánt 16:45-re vizsgálatra. Laci is érkezik, mint azt korábban megbeszélték, igaz akkor még orvosról nem volt szó, de velük tart a kedves fiú, jóban, s rosszban jóbarát. Az orvost második körre meg is találják, miután a címet hordozó lap otthon maradt, s így megkésve bár, de törve szerencsére nem megérkeznek a rendelőhöz. Kellemes fiatal hölgy fogja őket, adatokat vesz fel, hellyel kínál. Réka a gyerekjátékokkal játszik, Krisztián szórakoztatja Lacit, Laci szórakoztatná a fiatal hölgyet, a fiatal hölgy meg szemérmesen kétszer is köszönne. Aztán egy tündéri doktornéni tűnik fel a folyosón, de még van előttük valaki, úgyhogy még várakoznak. Laci elmeséli, hogy melyik ismerőseit műtötték lágyéksérvvel, és hogy szinte minden évben valakit, hát most Krisztiánon a sor vajh? Igen, rajta, már szólítja is az orvosnéni. Kikérdezés, beszámolás, szemrevételezés, megállapítás, megkönnyebbülés, teendők, elbeszélgetés. Kijövet Krisztián odaszól a többieknek: nem sérv. Huhh. A dokinéni meg odaszól a fiatal asszisztensnek: ne kérj tőlük pénz. Huhh. Kórisme: hasi izomrost szakadás. Teendők: pár hét pihenés, kezdetben az esetleges belső vérzés elállítására jegelés. Az hideg ám!

Péntek este: Krisztián jegel. Réka és Laci tévét legel.

Szombat: Krisztián jegel. Réka és Laci tévét stb… aztán finom rántottgombát ütlegel össze, és kellemes sültkrumplival és idénysalátával tálal :) nyamm majd ezt mind a hárman belegel.

Vasárnap: Réka templomba a kórushoz 9-re, Laci könyvtárba fél 10-re, Krisztián jegel, pihen, jegel. Hideg.

Vasárnap délután: és ez nem Zorán szám… szóval Réka karfiolpaprikást készít rizibizivel, amire már Laci is megérkezik, hiszen a fogkrém ottmaradt, meg úgyis ott volt a könyvtárban 4 percre, úgyhogy megint együtt a nagy csapat. Laci el. Réka és Krisztián tévét… nem is érdekes, de végre nem jegel.

Hétfő: ez van ma. A reggel az otthoni kórus néhány tagjával indult, miután összegyűltek, hogy meglepjék Szilvit egy látogatással, de ez elmaradt, miután Danika hamarabb útnak indult, mint azt gondolták volna a meglepők. Így, néhányójukkal kellemes internetaudiovizuális kapcsolatot létesítettünk, majd Réka el a suliba, és mire beért már a kórusrészlet is el, ki amerre kell. A nap eltelt, ma már nem jegel, Réka hazatérve finom eledelt emelt. Rántottásvirsli. Nyamm. Eszünk, míg van eszünk. Pár netcset, Réka nézi a Big Brother meccset, és már el is múlik a nap. Hogyan tovább? Vár a holnap!

Vers, mert vers a lelke mindennek:

Béke, nyugalom,
Bezárom a halboltom.
Újabb kapuk nyílnak távol,
Pár lépés és beléphetek.

Derűs az est,
Csendet fest az ég,
Van új lég.

Tehervonat robog a távolban, s mára már újra értelmet nyert.
Vajon mi a nehezebb,
Az, ami a lelkedet nem engedi emelkedni,
Vagy ami kezedet húzza, s égeti el?

Szép gyermekkori álmok:
Futkorászás, viháncolás, csínytett,
Mind visszavárnak, mind visszavágynak.
Eljő’ az idő, mikor majd mind eggyéválnak.

(gyk)