Egy hete itthon

Ma kezdtük a második hetünket itthon, és úgy-ahogy, akklimatizálódtunk. Talán már nekünk is úgy tűnik, hogy éjjel van éjjel, nappal meg nappal, és elfogadtuk, hogy minden reggel dolgozásost játszunk a hosszú szünet után. Nem mondom, hogy könnyen ment a visszaállás...

Az első hétvégét úgy ünnepeltük meg, hogy szombaton Krisztián lenyírta a füvet, míg én kigazoltam az elülső kert 3/4-ét. Elég nagy meló volt, állítólag több hétig esett az eső, amíg nem voltunk itthon, ami meg is látszik a gyomok intenzív életrekapásán. A hátsó kerthez valószínű egy szakembert fogunk hívni, mert annyira gáznak látszik. Astrid a templomból kertrendező, talán elvállalja, meglátjuk. Közben a kesztyűm alá bemászott egy zöldhangya (green ant), ami igazából fekete, és jól megcsípett. A csontomig hatolt a fájdalom, és egy nagy területen bepirosodott, azt hittem, leesik a kézfejem. Aztán hideg vízzel, amennyire hideg a csapból kijövő víz, plusz a piros papajás csodakenőccsel lekezeltem, és még úgy 3-4 óráig igen intenzíven fájt. Ma, két nappal később már csak egy szép, kb. 2 cm átmérőjű piros folt látszik, de van még két, ismeretlen eredetű, de igen jól látszó csípés ugyanazon a kézfejemen, amik viszont iszonyúan viszketnek.

Vasárnap meglátogattuk Lillát, Balázst, Gergőt, Bencét és Pannát. A fiúk már aludtak, mikor dél körül megérkeztünk. Panna, aki pont megebédelt, kábé 4 perc szemezés után rámmosolygott, ami nagy dolog, mivel még csak most tanul mosolyogni. Aztán lehet, hogy csak éppen kakilni próbált, és annak a jelét láttam az arcán, amit én meg jól félreértettem, de azért jól esett.
Ebédre cápát ettünk, én először életemben, amit Balázs a bbq-n sütött Krisztián asszisztálása mellett, amíg mi csajok a saláta körül tettünk-vettünk a konyhában. A két srác néhány perccel ébredés után már apán játszott kicsiarakást Bence vezetésével. Gergő még aludni próbált apája jobb combján, de Bence háromszor-négyszer jól fejbekólintotta hol kezével, hol lábával, hol a fejével, persze többnyire véletlenül vagy testvéri szeretetből. Minden elismerésünk a szülőknek... Jópofák ezek a kölkök, és hárman vannak már, igaz abból csak kettő ugrabugrál, pörög-forog, erre-arra futkározik, kúszik-mászik, ide-oda... Állítólag imádni lehet ezt az életformát is 5-6 óra alvással... Alig várom...

Mielőtt elutaztunk, házunkban befejezték az árvízkáros munkálatokat, így a hétvégére festést tervezünk saját ecsettel és újságpapír csákóval a fejünkön, mint a múltkor. Már most tudom, hogy a munka önkínzás lesz a kb. 36 fokban és 60%-os páratartalom mellett, még légkondi nélkül. Viszont szép lesz a házunk. Csak milyen színű legyen? Ennek eldöntése is rajta van azon a viszonylag hosszú listán, ami a következő néhány hét elintézendő feladatait tartalamazza. A lista egy másik eleme a légkondicionálás beszerelése, továbbá a gyönyörű kis mazdánk megjavíttatása, ugyanis péntek este belénkjött egy nő. Vissza akart fordulni egy kereszteződésben, ahol nem szabadott volna, mi pedig oda kanyarodtunk ki (kisívben), ahova ő fordulni akart... Állítólag nem látott minket. Mondjuk fekete az autó, meg sötét is volt, de azért ahhoz már túlhülyének kell lenni, hogy valaki ne arra nézzen, amerre megy. Ő kb. ilyen volt... Szerdán visszük szerelőhöz a kocsit, nem tudjuk, mikorra lesz kész, de a csaj biztosítója állja a kárt. Szóval a listánkon van bőven teendő, meg szerintem úgyis írunk még hozzá. Remélem, ki is húzhatunk róla ma már egy-két dolgot.

Közben elkezdődött az Australian Open Melbourne-ből. Nem hittem a szememnek, amikor a nézők kabátban ültek a lelátón. Tavaly ilyenkor ugyanott 45 fok volt és tűzvész mindenfelé. Hiába, a melbourne-i időjárás messze földön arról híres, hogy egy nap alatt 4 évszak is lehet. Egyébként most nyár van... Itt Brisbane-ben mindenképp. A buszmegállóból hazafelé, a mintegy 10 perces úton a pólóm csurom víz lett, annyira leizzadtam. A kezemben egy vizespalack, természetesen nem kentem be magam napkrémmel, és ráadásul az úton dolgozó munkások, akik egy "háájá"-val üdvözöltek, még megkérdezték, hol a kalapom.. (Tudom, kalap...) Hát igen, elszoktam az ausztrál nyártól.

A legjobb lenne, ha megtalálnám már azt a kapcsolót, ami az agyamat visszaállítja ausztrál módra, akkor aztán könnyű lenne idekoncentrálni teljes erőbedobással, és elfelejteni, legalábbis egy időre, hogy van/volt egy másik életem. :) Ezt megkönnyítené (vagy pont megnehezítené), ha nem lenne internet... Ahhhhh!!!!