Január 24. szombat 18.14. Brisbane (otthon 11.14)
Tegnap éjjel próbálgattuk a netet az otthonról hozott notebook-unkról Judy internet elérési lehetőségén keresztül (ami iszonyú lassú). Azt már tudtuk, hogy a kórusoldalra és a freemail oldalra fel tudunk menni, de egyetlen chat-program sem működött eddig. Éjjel sem hagytuk abba a kísérletezést. Fél egy után egy kicsivel mondtam Krisztiánnak, hogy még tíz percet adjunk magunknak, s ha addig nem tudunk semmilyen eredményt felmutatni, menjünk aludni. (Muszáj megszoknunk, hogy amikor sötét van, akkor van éjjel, és nem akkor, mikor álmosak vagyunk.) A gép, vagy az internet-kapcsolat mintha erre várt volna, megjelent az msn-es szimbólum, és egy csomó név, amikre vártunk, a barátaink. Nagy izgalom lett úrrá mindkettőnkön. Krisztián beszélt a kollegáival, akik irigykedve mondták, hogy inkább ne beszéljünk arról, hogy medence van a ház udvarán. Aztán Andival is váltottunk volna néhány szót, ha láttuk volna, amit ír. Csak a hangulatjeleket láttuk (síró, nevető arc stb.), így kommunikáltunk. Aztán kaptunk tőle egy emailt, hogy nem Andi volt, akivel beszéltünk, hanem a testvére, Lívia. Nem baj, gondoltuk, talán eljut azokhoz az információ, akiket érint, miszerint otthoni idő szerint éjfél körül megpróbálunk netre jönni. Elaludtunk, és az ébredés majd egy gyors reggeli után felmentünk a netre, ahol barátok, ismerősök tömkelege várt már tárt karokkal. Nagyon furcsa volt látni a neveket mind zölden világítani (ez jelenti, hogy online vannak, ha piros, akkor offline), és tudtuk, hogy mind velünk akarnak beszélni.
Ott volt Andi, balaggio, Balou, Ferkó, Luca (megjelent néha), petyko, stibi. Köszönjük nekik, kimondhatatlanul jó érzés volt velük találkozni, és ők megvártak, pedig több mint fél órát késtünk éjfélhez képest, mert épp reggeliztünk.
A reggeli-éjszakai légyott után kivittek minket a Beach-re ebédelni. A Redcliffe nevű üdülőhelyre mentünk, ahol sirályok, pelikánok és valami tipikus ausztrál madárfaj képviselői társaságában egy kikötőben ettünk. Az ebédünk friss hal, rák, polipkar volt chips-szel (sült krumplival).
Ebédünk után beszálltunk légkondicionált autóba, amit szerintem ők, mint az őrültek lehűtenek. Szóval fáztam. Nyári ruhában kifejezetten hideg volt az autóban, és ezt már tegnap is megjegyeztem Krisztiánnak, hogy minden helyiséget (bevásárlóközpont, étterem, living room – nappali szoba) túlhűtenek. De ők jól bírják, senkit nem láttam dideregni, csak magamat.
Ezzel a belül hideg, kívül meleg autóval végigkocsikáztunk Redclifftől hazafelé a tengerparton. Persze fogalmam sincs, merre jöttünk, csak gondolom, hogy addig jöttünk a tengerparton, amíg el nem értünk lakóhelyünk magasságába, mert hazafelé sokkal hosszabbnak tűnt a tengerparti szakasz, mint odafelé. Rengeteg kis strandot láttunk, bár az emberek nem voltak ott tömegestül, vendéglátóink szerint azért, mert véget ért az iskolai szünet (szkulhálidáj). Elhaladtunk egy kis templomocska mellett, ahol Judy esküvője volt, mint megtudtuk az első. Innentől kezdve nem mertünk erről többet kérdezni.  Majd egyszer.
Itthon a forróság és fáradtság keveréke elaltatott engem, amíg Krisztián az interneten böngészte az állásajánlatokat. Aztán egyszer csak bejött a forró szobába, és a swimming pool-ba invitált. Hát már hogyne mennék fürdeni!!! Fürdőruha, törölköző, a Judytól kapott leégés elleni naptej (a mienket egyelőre nem találjuk, lehet, hogy Balázsnál hagytuk), és már ugrottunk is a kellemesen hűsítő vízbe. A medencéből kimentettünk egy darázsféle és egy gyíkféle állatot. A kicsi gyíkocska miután kimentette, nem akarta Krisztián kezét elhagyni, ezért kénytelen voltam lefotózni. Lehet, hogy megtaláltuk az első ausztrál háziállatunkat?
A medencében, pancsolás közben eszünkbe jutottak az otthoniak. Hogy lehet, hogy ott esik a hó??? Ez egyelőre nem fér a fejünkbe.
Jelenleg a teraszon ücsörgök, kinn vihar készülődik, Krisztián elaludt már másfél órája, még vacsorázni sem kelt fel. (Hopp, egy soványka hangya a monitoron.) A vihar jelei a villámlás, erősödő, de még szélnek nem mondható szellő ugyanazok, mint amit otthon megszoktunk. A végeredményt majd később leírom.
A jövő heti programunkról annyit már tudunk, hogy szerdán költözünk egy lakásba, ahol kb. egy hónapig lakhatunk, előtte bevisszük az egyetemre a tanításhoz szükséges dolgaimat, amit hétfő este, kóruspróba előtt adtunk fel Pesten DHL-lel. Ez így iszonyú drága volt, de tudtuk, hogy számla ellenében kifizeti az egyetem, mint ahogy az én repülőjegyemet és a túlsúlyos csomagunkat is. (Azért leírom az árakat, hátha valakinek hasznos lesz: DHL 23 kg-os csomag 160ezer Ft ÁFÁ-val, túlsúly 7 kg – kettőnknek úgy, hogy már 10 kilót elengedtek – kb. 70 ezer Ft. Nekünk ez is irreálisan magas árnak tűnik.)
A feladott csomag tehát itt volt csütörtökre, hamarabb, mint mi. Ezt visszük be szerdán az egyetemre. Hétfőn és kedden intézkedünk a bankszámlánk és a saját bérelt lakásunk ügyében.