Január 27. kedd 20:35 (otthon 11:35)

Reggeli után azt terveztük, hogy Judyt elvisszük Des-szel a fodrászhoz, aztán nyitunk magunknak egy bankszámlát. Ám közben az az ötletünk támadt, hogy kipróbáljuk a buszos közlekedést, így az utcánkban járó 321-es járattal bementünk Toombul-ba, abba a bevásárlóközpontba, ahol vasárnap a templom után találkoztunk vendéglátóinkkal. A környék tehát nem volt ismeretlen számunkra, és a busszal is a végállomásig kellett menni. Mivel zónán belülre mentünk, ketten 3.20-ból úsztuk meg ezt a pár megállót. (Szerintem elég drága!)

A bevásárlóközpontban kicsit sétálgattunk, mielőtt a találkozóhelyre, a bank elé mentünk volna. A KMart üzletben kerestünk európai áramelosztót ausztrál fejjel, de csak a fordítottja volt. (Nem tudom, elég világosan fogalmaztam-e. Olyan átalakítót néztünk, ami a mi európai, magyar dugóinkat beveszi, és ugyanakkor az ausztrál hálózatba csatlakoztatható. Egyet hoztunk magunkkal otthonról, de gondoltuk, jól jön az ilyesmi.)

A folyószámlánkat az ANZ Banknál nyitottuk meg. Röpke negyed óra alatt elintéztünk ezzel kapcsolatban mindent. Kettőnk nevére, külön kártyával 5 AUD per hónap kezelési költséggel fog működni a számla. Ha az első számla megérkezik, fogjuk tudni, hogy ezen felül mi mindent vonnak még le. Egyelőre megpróbáljuk itt, mivel mindenki, akit megkérdeztünk elismerően nyilatkozott erről a bankról. (Persze nem tartottunk közvélemény-kutatást az ügyben.) A kártyáinkat az egyetem címére – egyelőre ez az egyetlen fix címünk – három-négy munkanapon belül postázzák.

A bankszámla megnyitása költekezési kedvet ébresztett bennünk, így bevásároltuk azokat a legfontosabb élelmiszereket, amelyekkel meg szeretnénk nyitni első háztartásunkat. Köztük görögdinnye, sárgadinnye és az átalakító, amit korábban kerestünk. Krisztián rögtön kettőt vett belőle. Alig kevesebb, mint 80 dollárt hagytunk ott az egyik nagy áruházban, a Coles-ban. Eközben telefont kaptunk Krisztián egyik otthoni kollégája (PéZSé) legjobb gyerekkori barátjától, Norbitól, hogy esetleg lenne egy kevés ideje, hogy megmutassa azt a házat, amit bérelhetnénk tőlük. Erről eddig nem írtam, pedig nagyon fontos dolog számunkra. Még otthon PéZsé és Krisztián megbeszélték, hogy Norbi talán tudna segíteni Krisztiánnak munkát találni. Krisztián ma reggel végre elérte telefonon, és megbeszélték, hogy van egy bútorozott, kiadó házuk a Gapben heti 200 dollárért. A munkáról akkor még alig esett szó.

Ma tehát találkoztunk Norbival a bevásárlóközpont parkolójában. Egy sötétkék Toyota Corollával érkezett. Tíz éve élnek itt feleségével, és a most három éves Zsófival, várhatóan áprilisra négyre bővül családjuk létszáma. Körülbelül másfél éve költöztek el a Gapből egy kis tanyára, ami onnan 15 perc kocsival. A gap-i ház alsó szintjén a feleség magánrendelője van berendezve – mozgássérült gyerekekkel foglakozik heti két napban privát rendelésen, a másik három napon az Oktatási Minisztériumban. A Pethő Intézetben végzett, majd kapott munkát először Sydneyben, majd a Sunshine Coaston, s végül itt, Brisbane-ben. A ház felső emeletén egyelőre senki sem lakik, talán júliustól a nagymama fog ideköltözni Magyarországról. Addig felajánlották nekünk a ház eme szintjét. A ház csodás kis helyen volt. Norbi folyamatosan szabadkozott a nagy fű, és a rendetlen kert miatt, de mi így is elbűvölőnek találtuk mind a kertet, mind a belső teret. Nagy részét Norbi saját kezűleg csinálta, és ahhoz képest, hogy vendéglátósként dolgozik, gyönyörű, sőt nem csak ahhoz képest. Amiért mégis gondolkodunk az odaköltözésen az a nagy távolság. Ez a Gap városrész kocsival kb. 10-15 perc, busszal kb. 20-25 perc a belvárostól (a City-től), ahonnan a St. Lucia Campus, ahol tanítani fogok még kb. fél óra busszal. Ha csak busszal kellene bejárni az egyetemre, az egy órát venne igénybe. A busz viszont nagyon drága errefelé, azonban a benzin nagyon olcsó (kevesebb mint 90 cent 1 liter). Ha autóval közlekedhetnénk, akkor nem kellene a City felé menni, hanem valamilyen hátsó úton lehetne könnyebben megközelíteni az egyetemet. Ezt az időt majd Judyval lemérjük a jövő
héten.

Norbi Krisztián álláskeresésével is foglalkozott, megígérte, hogy még ezen a héten hoz egy jelentkezési űrlapot, és azt kitöltve Krisztián életrajzával elviszi a Conrad Treasury Casino hoteljébe, ahol ő is dolgozik. Ez a Casino és hotel a City-ben van, már a repülőgépről is jól látszott, bár akkor még nem sejtettük, milyen épület is az.

Norbi munkába menet (délután 2-re ment dolgozni) bevitt minket a belvárosba, ahonnan a 321-es busszal jöttünk haza, két zónát ketten 5.20-ért tudtunk megtenni.
Itthon ebédeltünk, pihentünk az őrült hőségben, majd megvacsoráztunk, aminek alkalmából Des felbontott egy újabb üveg ausztrál csoda-bort, majd a szokásos fürdőzés következett, de az ég borús volt, és lógott az eső lába. Des, a vendéglátónk felkapcsolta a medence reflektorait, majd elmesélte a medence történetét és a tisztító működését. Miután kimásztunk a medencéből Des behívott bennünket a barlangjába, ami a ház alatt, a földszinten található. Ide rendezkedett be mindenféle gyűjteményével. Ezek bemutatása előtt meglepett bennünket egy-egy pohár Bundaberg Rum Coca-Colával. Nagyon ízlett ez az édes, füstös ausztrál specialitás. Az ital kortyolgatása közben megcsodáltuk zászlógyűjteményét, majd a falra kiragasztott világtérképet, amelyen kis zöldfejű gombostűkkel voltak megjelölve azok az országok, városok, amelyeket már meglátogatott. A legsűrűbb Európa, Ausztrália és az USA volt, de járt Indonéziában, Pápua Új-Guineában, Új-Zélandon, Hawaii-on, és néhány apróbb szigeten is. Mindenhonnan hozott zászlót és/vagy kitűzőt és/vagy poharat magával. Természetesen rengeteg souvenir is díszítette falát.
Utána bementünk a garázsba, ahol hatalmas kotta- és zenei könyvgyűjteményt találtunk, hiszen ezek nyomtatásával és terjesztésével is foglalkozik. Említette, hogy minden egyes kiadásból megtalálható egy példány az egyetem zenei könyvtárában.

Hosszú barátkozásunkat a zuhanyzás követte, majd mindannyian nyugovóra tértünk. Ekkor kaptunk egy sms-t Sz. Lacitól, aki meghívott minket lángosozni szombat reggelre. Ez nagyon szép tőle tekintve, hogy másnap utazik Indiába. Ezen felbuzdulva meghívtuk magunkhoz péntek estére (péntek délután ad le valamilyen dolgozatot). Szóval beindul lassan a társadalmi életünk.
/Sorry, hogy mindig ilyen sokat írok. Krisztián szerint azért, mert nem látom a lényegét a dolgoknak. Lehet, hogy ez is benne van. Én viszont úgy gondolom, hogy minden számomra fontos dolgot szeretnék megosztani VELETEK, hátha egy-egy apróság felkelti valakinek az érdeklődését./