Ez a mi nagy napunk. Ma költöztünk át Judyéktól Sam Owens apartmanjába, ami az egyetem bejárata mellett van. Ma tettem első körömet az egyetem zenei tanszékén, megismerkedtem néhány kolléganőmmel, a titkársággal és a tanszék vezetőjével, Philippe-pel. Ma láttam először az irodámat, ahol másfél évet fogok eltölteni. Kipakoltam a kottáimat, zongoráztam, Krisztián beüzemelte a számítógépet, amit állítólag fél éve senki nem használt. Ma adtam oda az egyetem regisztrációján a számlákat, amiket vissza fognak téríteni. Nagy örömünkre mindkettőnk repülőjegyét térítik, ami Judy szerint egyáltalán nem megszokott errefelé. Ez körülbelül 3500 dollárt hoz majd a konyhánkra remélhetőleg február 6-án. Az összes többi számlát is odaadtam Cathy-nek az egyetem személyzeti osztályán. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindketten, mikor ki kellett töltenem valami adószámmal kapcsolatos nyomtatványt.
Az adószámunkat már Judy irodájából, interneten keresztül igényeltük, és mindösszesen 10 percet vett igénybe. A „Medicare” államilag támogatott betegbiztosítás nem jár a mi vízumosztályunkban, így két lehetőség közül választhatunk. Vagy egy méregdrága magánbiztosítást kötünk (Judynak és Desnek havi 300 AUD körül van), vagy ha megbetegszünk, kifizetjük az orvosi ellátást, ami 35 dollár körül van egy megfázás vagy hasonló kórházi ápolást nem igénylő ellátás esetében. Majd figyelünk, és vigyázunk magunkra, amennyire tőlünk telik, tőlünk függ.
A vihar lehűtötte a levegőt, hűvös dinnyét majszolgatok, szól a Hogyan kerülnek oda? című Emil.Rulez!, így mindezen kedvező körülmények mellett végre én is megszólalok… és most a szintén aktuális átlátszó Medúza szól…. Rékával készítettünk gyümölcssalátát egy nagyobb befőttes üvegbe, nyammm…. sárgadinnye, banán, papaya, görögdinnye… nyammm… Réka most a maradék görögdinnyével ’küzd’, ezért is volt alkalmas érkezésem a billentyűkre.
Megismerkedtünk ma Maree Hennessy-vel – ált.iskolai tanárnővel – az egyetemen, kinek ír ősei vannak, már meg is beszéltem vele, hogy elmegyünk ír pub-ba, meg keresünk valami élőzenét is… imádjuk Rékával a Céili-t táncolni, meg hallgatni, no meg pár pint Guinness-t is elpárologtatunk majd jól, gondolom. Nagyon szép Réka munkaterülete, már sétáltunk is egy kevést, meglátogattuk az egyetemisák által készített piciny esőerdőt, ahol a régebben említett gekko típusú állatból is megszemlélhettünk pár ékes példányt. Remélem hamarosan jómagamnak is akad valami hasonló állasféleség, mert akkor akad majd a zsebeimben zsé-zsé-zsé… Vajon a konyhamalac megeszi-e a dinnyehéjat? Ilyen hatalmas kérdésekbe botlunk… :)
Az egyetemről… kedvesek… végső soron kifizetik a repülőjegyemet!!! Hurrá!!! Az asszisztensek nem pattanásosak… tényleg nemtudom írta-e már Réka, de ez a meleg-párás klíma szépen kitisztította bőrünket… mint a babáké, tök király. Csiripelő madarak hozzák hírét, az amúgy is hallható gyönyörű ténynek: esőnk odébbállt. A’szem most egy kevés sétára adjuk fejünket… ja, és vettem egy Tai Chi könyvet 4$-ért, egy kiárusításon... (eredetileg 19.95$ volt) ugye, milyen érdekes :) majd jól megtanulok Tai Chi-zni és akkor majd jó lesz nekem. Ha valaki kíváncsi a 33. mozdulatra, ne habozzon emailt dobni a neverend_nospam@freemail.hu emailcímre… (ez felfogható persze önreklámnak is… node miért is ne, ugye? És este felhívom a Norbit, simán… mert Réka kérdezte… majd 8 után, mert akkor óccsó az előfizetett mobilkártyánkkal hívást kezdeményezni… 10 percen keresztül beszélünk még akkor is ha nincs mondanivalónk, mindezt 30 centért, még a koala-nak is megéri) Puszik.
