Február 11. szerda

Sziasztok kedves olvasók! Remélem, kellemesen elhelyezkedtetek, és kissé megfeledkezve a mindennapokról most teljes figyelemmel reánk tekintetek. Jó étvágyat az étkezőknek, kellemes lazítást a munkából olvasóknak, vidám pillanatokat mindenkinek, nem utolsósorban az elalvás előtt olvasónak: szép álmokat!
Nem internetezők és vv-oldalon olvasók ezt a bekezdést átugorják… Szeretném a blogspot oldalon naplót olvasókat megnyugtatni, hogy hozzászólást itt nem alkalmazhatnak, mert az csak a Viva Voce kórus oldalára regisztrált belső oldalon elhelyezett naplót olvasók kiváltsága. Ha valaki ezzel kívánna élni, látogasson el a http://www.vivavoce.civilport.hu/ oldalra, majd ott a legalsó menüpontban regisztrálódjon.
Még tegnap történt, de miután fürkész szemekkel átolvastam a naplónk utolsó napjait, láttam, hogy kimaradt pár dolog. Tehát tegnap… miután felébredtem (nem volt nehéz, mert Réka itthon hagyta kulcsait és ahhoz, hogy beengedjem, némi testmozgásra volt szükség, ezzel a reggeli torna mozdulatait letudván nem dőltem vissza napsütötte ágyikónkba), eszembe ötlött, hogy a bérelt lakáshoz regisztrálnunk kell a helyi energiatársaságnál, ellenkező esetben megszüntetik a lakás energiaellátását, és azt Ti sem szeretnétek kedves olvasók, ugye? Így vettem a telefont, és felhívtam az Energex telefonközpontját, aminek a számát Hooleyéktól kaptuk, ahol kb. 49 másodperc után sikeresen bemutatkozott egy kedves hölgy, aki felvette adatainkat, megkérdezte, milyen fizetési módozatot választunk, és miután már nagyon sok kérdést feltett, már együtt nevettünk, hogy mennyi „buta kis” kérdése van. Volt kedves, és ajánlotta, hogy úgy intézzük, hogy havonta fizessünk, hó közepén, valamint egy első $80 biztonsági letétet kell, elhelyezzünk az elején, amit remélem, visszakapunk egyszer. Örültem, mert megdicsérte angol tudásomat, és mondta, hogy biztos jól fogjuk érezni magunkat, és ne aggódjunk. (Mindenki mindig ezt mondja: no worries…) Ezenkívül február 20-án, amikor beköltözünk, jön valaki, és leolvassa a mérőórát, amit majd negyedévente megismétel, és a havi kb. $40-os összegek levonása melletti eltérést majd rendezik a bankkal. Elég jó, hogy nekem semmit nem kell a bankkal intézni, miután a paramétereink megadása után mindent az Energex-esek intéznek. Még a telefont és internetet kell elintéznünk, és megvagyunk.
Állással kapcsolatban: végigböngésztem két álláskereső oldal összes olyan állását, melyet el tudnék látni, valamint az újságokban lévőket is végignéztem, elküldtem számos helyre a jelentkezésemet, és most várok és keresek tovább… Igen, ahogy Réka említette, még pizza-futárnak is jelentkeztem, igaz még nincs autónk, de megírtam Nekik, hogy ha kellek, azonnal lesz.
Na és akkor a mai nap. Kihagytam az egyetemi utat, mert Réka használja az internetet, és kora 2-re jöttek értünk Berciék, akikről még nem meséltünk sokat, igaz én nem is tudtam volna, mert Réka ismerte őket jobban, miután egy internetes levelezőlistán ismerkedett meg velük is és Lilláékkal. Tanulva az előző napon sülésünkből, most minden ízünk 60+-os naptejtől fénylett, mikor Berciék telefonáltak, hogy indulhatunk. Timi és Berci 5 hete érkeztek Brisbane-be, hogy letelepedjenek. Kedvesek voltak, és eljöttek értünk, de utunk során kiderült, hogy nem csak ezért kedvesek. Timi kozmetikus, jelenleg angolt tanul, mert kötelezték rá, miután nem beszélte a nyelvet. Berci fogtechnikus, aki sokat tudna mesélni, milyen nehéz egy más országból hozott tudást elismertetni. Miután nagyon jó szakember, a kötelező vizsgán nagyon jól mutatkozott be, aminek köszönhetően talán elismeri a bizottság szaktudását, és eltekintenek az írásbeli bizonyítás hiányától, mely a szaknyelv ismerete hiányában meghiúsult. Nagyon úgy tűnik, hogy mindenképpen bizonyítani kell valamit, mielőtt elfogadják, alkalmazzák itt az embert, legyen bármilyen előélete, magas kvalifikáltsága. Szinte mindenhol azt nézik, hogy milyen referenciát hoz az ember, kit ismer itt! Ezért is jó, ha kezdésnek bármilyen munkát elvállal az ember, már csak azért is, hogy ezzel egy olyan referenst szerez magának, akit későbbi munkáltatói megkérdezhetnek a megbízhatóságunk, képességeinket illetően. Itt csak ez számít.
Egy bevásárlóközpontnál találkoztunk Lillával és Balázzsal, majd egy kisebb szigetre mentünk észak felé a Sunshine Coast egyik tengerpartjára. Lányok beszélgettek, mi fiúk pedig boogie board-dal kaptuk el a nagyobb hullámokat, hogy szörfözzünk. Ez a boogie board nem igazi surfdeszka, hanem csak egy kezdetlegesebb eszköz, de segítségével, fél testtel ráfeküdve, kisebb karmozdulatokkal elég hosszú úton viszi az embert a hullám ereje. Tetszett, csak a hétvégén megpirított arcomnak, orromnak nem tetszett a sós tengervíz, úgyhogy csak módjával örültem a hullámoknak. Legközelebb már csak a szememet fogja csípni, dejó! Ja, a boogie deszkát csak Lillától kaptam kölcsön, aki ezen alkalommal inkább a lányokkal volt, így én használhattam. (Lilla állítása szerint összesen egyszer használta ezt a szerzeményt, mióta megvették Balázs legnagyobb sajnálatára. – Réka megjegyzése) Majd biztosan mi is beszerzünk ilyet később. Vagy ki tudja…
Csináltunk pár fényképet, sétáltunk, rendeztünk szandál és papucs messzire dobó versenyt, rajzoltunk a homokba meglepetést, és kellemesen eltelt a délután. Visszafelé már Lilláékkal jöttünk, mert elmondásuk alapján Nekik inkább útjukba estünk hazafelé. Az órás-másfélórás út után kellemes hűvös dinnyével csábítottuk otthonunkba kedves barátainkat, akik elfogadták meghívásunkat. (Kiderült, hogy Balázs nagyon szereti a csokit, de a hűtőjükben állnak, miután megveszik, így sokszor csirke- és hagymaízű csokoládékat is tartanak. – Réka) Lilláék már másfél éve élnek Ausztráliában. Kezdetben Sydneyben, majd később átjöttek Brisbane-be ők is letelepedni. Lilla közgazdász, Balázs programozó, mégis mindketten az IKEA áruházban dolgoznak jelenleg. Balázs emellett egy magyar srácnál számítógépes munkát lát el, igaz csak félállásban, miután a kölcsönök felvételénél előnyt jelent a teljes állás, valamint az tűnik biztosabb választásnak. Mondta Balázs, hogy keres a magyar srác szervizest, és majd rákérdez, hogy elfogadná-e az én munkásságomat. Bárcsak adná ég!
Lilla ajánlott egy $20-os telefonkártyát, mellyel 600+ percet beszélhetünk magyar vonalas telefonnal, vonalas telefonról kezdeményezett hívással. Rengeteg azonosító kódot, meg hasonlót bebillentyűzve. Ez több mint nagyon jó! Állítólag, kínai üzletekben lehet megtalálni, és valami „licon” kártyát kell keresni. Hát kipróbáljuk!
Szombaton Valentine’s Day alkalmából 5-től koncertek lesznek a Botanikus Kertben, a Cityben, és megbeszéltük Berciékkel, hogy megyünk és szórakozunk. Balázs dolgozik, Lilla esetleg eljön. Az is kiderült, hogy mind a négyük érdekelt kóruséneklésben, Lilla nagyon szeret szervezkedni, és Rékával megbeszélték, hogy összehozzák valahogy. (Lilla az Óbudai Kamarakórusban énekelt, mielőtt kijöttek. – Réka) Azt is beszéltük, hogy később Norbiékkal és Lacival is összeismertetjük őket, amit nagyon szívesen fogadtak.
Laci a hétvége körül érkezik majd Indiából. Esetleg ő is el tud jönni a koncertekre szombaton. Elég mozgalmas hétvégének nézünk elébe, miután lesz ez az ágyszállítás is. :) A tévében a hírolvasó hölgy tüsszentett egy hatalmasat, ami kábé 6 másodpercre megszakította a monoton hírolvasását, ezzel figyelmemet is magára vonva. Rengeteg reklámot nyomnak a tévében. Az jó, hogy mindent pontosan kezdenek, két műsor között nincs átvezető reklám, de a filmek, műsorok, sorozatok közben kb. 10 percenként 1-2 perces reklámot kénytelen az ember végighallgatni, vagy addig átkapcsolhat másik csatornákra, ahol egy esetleges figyelem-elragadó információforrásnak köszönhetően esetleg lemarad az előző műsor folytatásának első percéről. Mekkora dolgok ezek. Mindenkinek kellemes pillanatokat!