Február 5.

Február 5. (csütörtök)

Reggel 9-re mentem a Sarina Russo állásközvetítőhöz, ahová kedves feleségem is elkísért, azaz csak a központig, mert utána Ő a bevásárlóközpontba, én meg a 3 emeleti irodába mentem. Érkezésemet megelőzve kedves helyi buszsofőr bácsi 12 perces késése enyhén megemelte adrenalin-szintemet, ám ennek ellenére széles mosollyal érkeztem a kedves kishölgyhöz, aki készségesen adott egy űrlapot, amelyet másik 5 rokonlelkületű állásvadász-hajlamú társammal lázasan kezdtünk kitölteni. A lapon említést tettünk mindenféle személyes jellemzőinkről, tanulmányainkat, előző munkáinkat illető pontos adatok feltüntetésével, eredményeink csillogtatásával, annak reményében, hogy ez majd meghatja a munkáltatókat, és kiszúr minket majd a százhúszezerből. A kitöltést követően mindenki kapott egy kis kártyát, amin ID számot és PIN kódot nyerhettünk, hogy telefonon, interneten elérhessük az aktuális állásajánlatokat, melyeket a regisztráció nélkül nem tudnánk. Nagyon profik, mindenben segítik az embert, használhatjuk számítógépeiket, ahol segítenek akár megszerkeszteni a saját resumé-nkat, önéletrajzunkat, valamint az internetre elhelyeznek mindenkiről egy egységes oldalt, ahová a formanyomtatványon kitöltött adatainkat viszik fel. Használhatjuk a fénymásolóikat, telefonálhatunk, faxolhatunk, és használhatjuk a Touch-screenjüket, ahol ugyancsak az állások között nyílik lehetőség böngészni. Ha az egyéni munkakeresés nem sikerülne munkatalálással három hónap alatt, úgy egy képzést is biztosítanak, hogy miként álljunk helyt állásinterjúkon, hogyan fogalmazzunk kísérőlevelet, meg effélék… Nagyon-nagyon ajánlom őket, akik hasonló cipőben járnak… (http://www.sarinarusso.com.au)

Mindezek után most kivételesen nem a Coles-ban, hanem a Woolworth-ben vásároltunk zöldséget, gyümölcsöt, meg más élelmiszereket, ami úgy tűnt, hogy olcsóbb egy kevéssel a Coles-nál. Aztán ki tudja, biztos vannak mindkét üzletnek ügyeskedései, amin behozza az engedményt…

Hívott ma Norbi is, hogy ugyan még nem száz százalék, de szombatra kirándulást terveznek egy másik családdal a tengerpartra, valamelyik beach-re, és gondolták, hogy mi is velük tarthatnánk. Beleegyeztünk köszönettel.

Délután szundikáltam egy kicsit és a főiskolai angoltanárommal álmodtam… Mondta, hogy az angoltanárunk szombaton várt minket Toowongban, és hogy nem szép, hogy nem mentünk. Meg, hogy ő Brisbane-től 40 kilométerre lakik és a helyi jazz-zenekarban hegedül… Valami furát ehettem azt hiszem… :)

Kaptunk levelet Lacitól, hogy jól érzi magát Indiában, meg „kicsit más világ! Volt már pár előadásunk, aztán voltunk egy-két Pub-ban meg motorgyár látogatáson, szóval elég jól elvagyunk. A kaja is elég jó, amit kapunk, és a szállás sem rossz. Mindenkinek külön szobája van fürdőszobával. Marha jó idő van, hűvös, de napközben süt a nap, és jól fölmelegszik az idő. Este meg reggel viszont hűvös van. Nagyon sokan vannak az utakon, és a vezetési kultúra - mint olyan - nem igazan létezik. Mindenki nyomja a dudát és megy. Még a heten előadások vannak, aztán a jövő héten lesz kirándulás, meg városnézés, mert Delhi-ben még nem voltunk bent, mert az egyik külvárosban vagyunk kb. 30 percre a városközponttól.”