Február 1-2.

Február 1. vasárnap
A mai napot a pihenésre szántuk. Az időjárás nekünk dolgozott, izzasztó és alig elviselhető hőség uralkodott egész nap a megszokott délutáni, esti vihar nélkül.
Krisztián emlékezetes és nagyon ízletes vacsorát készített az áramszünetet túlélt kajáinkból. Telefonon elbúcsúztunk Lacitól, aki Indiába utazott két hétre. Judyt felhívtuk, hogy használhatjuk-e az internet-kapcsolatát, mert már nagyon hiányoznak az otthoniak, s nem bírjuk ki még egy napig. Természetesen megengedte, így Sam lakásából felcsatlakoztunk a netre, ki tudja, mennyiért. De nem bánjuk, hiszen már több mint három napja nem tudtunk híreket adni magunkról.

Február 2. hétfő
Ma Cathy Hooley-nál kezdtünk a személyzeti osztályon 9-kor, akit a ’staff number’ miatt kerestünk. Ez a regisztrációs szám a saját internet-kapcsolat beállításához volt szükséges. Kilencre nem készült el vele, így újra meglátogattuk őt 10 óra felé, amikorra már minden rendben volt. Sőt, kérdezett a lakás felől, és ajánlott egy lakást 220-ért az egyetemhez közel, amit a szülei adnának ki. Holnapra megbeszéltünk vele egy lakásnézést délután 5-re.
Az IT irodában adtak egy papírt a felhasználó nevemmel, jelszavammal és az új email címemmel (r.csernyik@uq.edu.au), amit majd Denis, az informatikus fog üzembe helyezni, de ha jól tudom, ő most nyaral.
Az internet Krisztián segítségével kiválóan működött, átböngésztem több mint 100 olvasatlan és kb. ugyanennyi „csak a címét olvasott” levelemet. Krisz megtette ugyanezt, amíg én a kottatárat tanulmányoztam. Rengeteg használható és kevésbé használható kotta áll rendelkezésemre a kórusvezetéshez illetve az ehhez kapcsolódó tantárgyakhoz.
Mindezzel délután fél kettőig végeztünk, majd újra meglátogattuk Cathyt, aki telefonált napközben, mert egy aláírásom hiányzott valami papíron.
Az ebéd után bementünk a legközelebbi bevásárlóközpontba, ahol elsődleges célunk Sarina Russo állásközvetítő irodájának meglátogatása volt. Felvették Krisztián adatait, majd időpontot egyeztettek vele csütörtök reggel 9-re egy ismerkedő beszélgetésre. Ezt az irodát még Judy ajánlotta, aki szerint ennek a nőnek a hálózata a leghíresebb, jól ismert és elég kiterjedt.
A bevásárlóközpontban és környékén érdeklődtünk még lakások iránt, de a már ismert apartmanokon, házakon kívül nem találtunk nagyon említésre méltót. Újabb csomagjainkat a Coles üzletben szereztük be, ahol 46 dollárt költöttünk. (Tegnap Krisztián megtalált néhány bankjegyet az irataink között, így mikor azt hittük, hogy nincs több készpénzünk, tévedtünk. Volt.) Ezeket a csomagokat már nem gyalog cipeltük haza a gyalog 20-25 perces úton, hanem felszálltunk a 412-es buszra, ami szinte hazáig vitt bennünket. Erre a buszra még induláskor egy 10-es gyűjtőjegyet vettünk fejenként 13.80-ért, ami egy zónára érvényes.
Ma egyébként egész nap borús az idő, s mióta kijöttünk a bevásárlóközpontból, azóta esik az eső. Már nem az a viharos, amit megszoktunk az előző napokban, hanem csendes záporszerű, csak jóval hosszabb ideig tart. Igen jólesett, mikor eláztunk hazafelé. Csurom vizek lettünk mindketten, de valahogy nem zavart, hogy csöpög a víz a szandálunkból, hogy ránk tapad a nedves ruha, mintha zuhanyoztunk volna.
Itthon nekiestünk a görögdinnyének, a tv-nek és a notebook-nak. Közben telefont kaptam az ANZ Bankból, hogy ellenőrizzenek, és megkérdezzék, hogy minden rendben van-e. A bankkártyáinkat már elküldték az egyetemre, de még nem érkeztek meg. Mindenesetre biztató, hogy érdeklődnek, és hogy a kártyák úton vannak.