Február 9. hétfő
Tegnap, vasárnap igazából semmi említésre méltó nem történt, viszont egész este az interneten keresztül otthonnal beszélgettünk az irodámból. Reggel folytattuk.
Innen Toowongba buszoztunk, s ott bevásároltunk. Persze a buszjegyünk otthon maradt, így a buszon vettünk jegyet fejenként 1.80-ért. Ez így jóval drágább volt, mint a tízes gyűjtőjegyben. A bevásárlóközpontban vettünk két újabb tízes csomagot, darabját 13.80-ért, amit valószínű itt tartózkodásunk alatt fel tudunk még használni.
Ma a KMart üzletlánc boltjában voltunk, ahol szinte mindent lehet kapni, talán csak élelmiszert és alkoholt nem. Körbesétáltuk az egészet, s elhatároztuk, hogy majdan, ha szükségünk lesz valamire, először itt keressük. (Két hete a vasalónkat is itt vettük.) Szinte minden cikkből van olyan, ami le van értékelve, és nem biztos, hogy azért, mert rossz a minősége. Egyébként a ruhák többsége kínai áru, de a minősége talán jobb, mint otthon. Majd még tapasztalok… Csokit is vettünk, két hatalmas tábla Cadbury-t kb. olyan áron, mint Magyarországon. (Nagyon finom. Az egyik csak volt, mert megettük.)
A bevásárlóközpont alsó szintjén, az egyik pékségben beszélgettünk egy keveset a korábban megismert lánykával, aki a nyáron (itt télen) Írországba készül. Mikor meglátott, már messziről integetett nekünk, mert megismert.
Az ANZ Bankban elintéztük, hogy a számlánkról bármelyikünk fel tudjon venni, át tudjon utalni a másik aláírása nélkül. Erre azért és akkor került sor, mikor a lakás első bérleti díját szerettük volna átutalni a tulajdonosok National Australian Banknál vezetett számlájukra. Megpróbáltuk az interneten keresztül, de ott csak egy öt munkanapon belüli regisztrációval lehetséges a dolog. Ekkor Krisztián megpróbálta elintézni az egyetem területén működő bankfiókban, hogy személyesen utaljuk át a pénzt, de akkor kiderült, hogy bankközi utalásról lévén szó, 5 dollárba került volna. Krisztián úgy döntött, hogy akkor inkább kiveszi a pénzt, és befizeti a NAB-ba készpénzben, mert úgy ingyenes. De ekkor meg az derült ki, hogy mindkettőnk aláírása szükséges a pénzfelvételhez. Ezt ugyan nem értem, hiszen külön kártyánk van a számlához. Amikor eddig eljutottunk, akkor a hölgy sűrű elnézéskérések közepette elküldött minket a Toowongban található bankfiókba. Ezt azért kellett megtennie, mert a számlánkat nem St. Luciában nyitottuk (az egyetemen), hanem még Toombulban, és valamiért nem tudta előkeresni a toombuli fiók számát, hogy megbeszélje velük a részleteket. Toowongban viszont a bankos hölgy nem értette, hogy miért kellett mindezen a procedúrán átesnünk, miért kellett ezért átjönnünk hozzájuk, így ő is elnézést kért a kellemetlenségekért, és két perc alatt elintézte az ügyünket.
Este Krisztián bement az egyetemre, ahol hozzáférhet az internethez, hogy munkát keressen. Több órát töltött el e tevékenységével, küldözgette az önéletrajzát, és olvasgatta a lehetőségeket. Lehet, hogy pizza-futár lesz? Én örülnék neki…

Február 10. kedd
Reggel egyetem, séta, kulcsot itthon hagytam, így visszafordultam. Pedig pont ma határoztam el, hogy lemérem, hány perc alatt érek be Sam lakásából kényelmes sétával az irodába. Nos, a jogi tanszék 11 percnyire van a lépcsőházunktól, majd onnan hazafelé egy másik úton, kissé mérgesen csak nyolc perc a lépcsőházig. Itt Krisztián odaadta a kulcsomat, és úgy éreztem magam, mint egy szaunában, ahonnan épp ki akarok már jönni, mert nem bírom tovább, olyan ma az idő. A lépcsőháztól vissza a jogi tanszékig a második útvonalon, a forróságtól, a melegtől elcsigázva 9 perc. (Több, mert itt egy kicsit felfelé kell menni, ezért sem akarok biciklivel járni, inkább motoros rollerrel, mint amilyen a Tinó Krisztinának van.) Mindent összevetve a második utam épp 15 perces lett, de elviselhetetlenül melegem volt, hiszen már 30-35 percet gyalogoltam a hőségben. És mindez reggel 8 óra körül… Még jó, hogy bekentem magam reggel a 60-as napvédő krémmel.
Krisztiánnal váltottuk egymást az irodában, mert délután ő szeretett volna az internet közelében lenni. Hazajöttem ebédelni, de útközben bevittem Cathynek az adószámomat, amit Judy adott át nekünk a suliban. Cathy nem volt az irodájában, de a kolléganője, Rebecca segített, hogy ne kelljen többet bemennem, és odatette a fénymásolatot a dossziémba.
Judyval sikerült megbeszélnem néhány a tanítással kapcsolatos dolgot, és azt, hogy a fiával, Adriannel időpontot fog egyeztetni, hogy mikor tudja átszállítani a duplaágyat az új lakásunkba.
Az egyetemen van valami, ami egyelőre nem hagy nyugodni. Pénteken megcsináltattam az ID Cardom, az egyetemi személyi kártyámat, de azóta mindennap próbálkoztam vele kölcsönözni, és nem működik. A könyvtárosok szerint még nem vagyok a rendszerben, amit nem értek, illetve nehezen tudom elhinni. (Ezt ajánlom Balou figyelmébe, aki hiányolta a negatívumokat.) Bár a könyvtárosok megengednék, hogy kikölcsönözzem az adott könyveket, és ez ügyben már szinte minddel meg is ismerkedtem, nem találják azt a könyvet, amit szeretnék, mert nincs a polcon. Egyszerűen nem találják sehol. Hogy lehet ez? És miért nem tesznek semmit? Abban maradtunk, hogy emailben fognak értesíteni, ha meglesznek a könyvek.
Hazaértem, a melegtől szenvedtem, majd elaludtam. Krisztián hazaérkezett, majd este vacsorát főztünk, és telefonon megbeszéltünk az „au levlistás” Bercivel, hogy holnap délután ők, Lilláék és mi tengerpartra megyünk időt tölteni. Berci azt találta ki, hogy értünk jön kocsival, ami nekünk hatalmas segítség, mert nekünk egyelőre nincsen, és így, nélküle elég nehézkesen mozgunk. Majd jó alaposan bekenjük magunkat a 60-as krémmel, de úgy, hogy egyetlen négyzetcentiméter se maradjon ki, mert már tudjuk, hogy az mivel jár.
Most Krisztián egy valószínűleg nagyon vicces filmet néz a tv-ben, mert elég sűrűn hatalmasakat kacag. A tv-ről annyit, hogy nyelvgyakorlás miatt sokat nézzük, ha nincs más tennivalónk. Öt adót lehet elég jó minőségben fogni a lakásban. A jó filmek az SBS csatornán vannak általában eredeti nyelven angol felirattal. Na, nem ezzel gyakorlunk nyelvet. A többi csatornán rengeteg valóság-show megy a legkülönbözőbb helyszíneken és feladatokkal. Jó pár már otthon is megjelent belőlük. Tényleg profi vagyok már bennük, mert két napja nézem őket. Van olyan, ahol tizennégy pár házat épít, de csak az egyiké lesz, van olyan, ahol egy hotelben luxuskörülmények között vannak, de van Survivor, sőt ez valami különleges, mert ’Survivor All Star’ a címe, és három csapat küzd a túlélésért. A magyar Megasztár megfelelője az ’American’ illetve ’Australian Idol’ című műsor, amelyikben jobbnál jobb fiatal énekeseket láthatunk, hallhatunk. Állítólag az amerikaiak most kezdi a harmadik sorozatot, az ausztrál meg most fejezi be az elsőt vagy a másodikat. Épp ma volt egy nagy koncertjük, ahol sajnos elég hamiskásak voltak, viszont nagyon jó hangulatban telt az egész rendezvény. Ennyit ezekről. Ha valakit érdekel, akkor a hozzászólásokban jelezze!
Most aludni térek, mert holnap is dolgoznom kell, és még tengerpart is lesz. UJJÉ!!!