Február 13. (péntek)

Február 13. péntek
A mai nap teljesen úgy indult, mint bármelyik másik a környéken. Hőség, egyetem, ebéd…
De az egyetemen voltam, mikor csörgött a mobilom, és jelentkezett az Ikea Vevőszolgálat. Balázs volt az, Lilla férje. Az jutott eszükbe, hogy értünk jönnek, és elvisznek az Ikeába, hogy megnézzük, és esetleg megvegyük azt a 30 dollárra leértékelt asztallapot, amiről korábban beszéltünk velük. Balázzsal tehát megbeszéltük, hogy értünk jön kb. ½ 5-re, mert 4-ig dolgoznak, és utána elvisz minket az Ikeába, hogy körülnézzünk. Nagyon örültem neki, és annak is, hogy szombaton is fognak tudni jönni a koncertre a Botanic Gardenbe, mert akkor is csak négyig dolgoznak.
Hazafelé Berci is felhívott, hogy nincs-e kedvünk valamit csinálni délután, este. Elmeséltem neki a Balázzsal megbeszélt tervünket, és úgy döntött, hogy ők is csatlakoznak hozzánk, eljönnek az Ikeába velünk, sőt nem sokára értünk jönnek kocsival. Krisztiánnal szélsebesen megebédeltünk, majd beszálltunk Berci és Timi kocsijába, mert igen hamar ideértek hozzánk. Az Ikeás látogatás meglepetés volt, drukkoltam, hogy hamarabb odaérjünk, mint hogy Balázsék befejezzék a munkát, de kb. ¼ 4-kor már ott voltunk.
Amíg befejezték a munkát, mi Timiékkel körülnéztünk az áruházban. Aztán segítségükkel megvettük a sérülés miatt 30 dollárra leértékelt asztallapot Lilláék kedvezményét felhasználva 15 dollárért. Balázs mondta, hogy majd megpróbál lábat is szerezni hozzá, és majd jövő héten, mikor költözünk, elhozzák nekünk. Nem győzöm állandóan hangsúlyozni, hogy mindenki milyen kedves és segítőkész.
A ráadás csak most következik. Lilláék meglepetéssel készültek, Barbecque-zni hívtak magukhoz, és hogy Berciék is ott voltak, vettek még két kerti széket, mert csak négy volt nekik otthon. A sütéshez húsokat, hagymát, ilyenekt vettünk, valamint dinnyét meg csokit.
Lilláék bérlik a lakásukat, ami szerintem nagyon nagy. Három hálószoba és egy fürdőszoba van az emeleten, lent nappali konyhával, wc, mosókonyha, kis kert, garázs és az ágyuk. Dupla ágymatrac, ami nem fért föl a lépcsőn… A lakás egy lakóparkban van, ami igen barátságosan néz ki, és ami nekik nagyon kedvező, mindez, ha sétálnak, kb. 5 percre van az Ikeától, ahol mindketten dolgoznak. Innen remélhetőleg karácsony körül költöznek az épülő házukba. Ezekben a hetekben nagyon ráálltak a házzal kapcsolatos dolgok intézésére, tervek, hitel, stb. Majd nekünk is megmutatják a mintaházat, ami olyan, mint amilyen az ő házuk lesz, és azt, hogy hol fog felépülni.
A Barbecque-party kiváló hangultaban telt el leszámítva, hogy vakuval rávillantottam egy gekkóra, mikor lefotóztam. Ezzel frusztráltam, és nem ehette meg a vacsoráját, amire épp vadászott. Nagy lelkiismeret-furdalásom van azóta is. A másik probléma, ami foglalkoztatta a társaságot, hogy hogyan lehet egy tortát felosztani két és fél részre. Balázs váltig állította, hogy egyszerűen, és belerajzolta a zsíros tálba a megoldást. Berci a jégkrémek pálcikájával próbálta világossá tenni számunkra, hogy mindez hogyan lehetséges. A többiek, miután beleásták magukat a témába, kijelentették, hogy marhaság az egész, Lilla meg én Balázs kockafejűségével magyaráztuk, hogy egyáltalán előkerülhetett ez a téma. Timi bemutatta, hogy a két és félszeres részre osztás mennyi tortát eredményez. Jó volt elképzelni a két és fél finom magyar tortát. Krisztián pedig hol megpróbálta Balázs eszmefuttatását követni, és már-már elfogadni, mikor belátta, hogy ez így nem megy. Ekkorra már teleettük magunkat mindennel, és lassan tíz óra volt, hazajött a szomszéd.
Elindultunk hazafelé, de előtte még megvizsgáltunk közelről egy picike gekkót az ajtón, és beszélgetésünkkel kísértük Balázs kertlocsolását. Berciék hazafuvaroztak bennünket, és közben a csodálatosan kivlágított Brisbane-ről meséltek nekünk. Timi megmutatta a Story Bridge-et, amit a Lánchídhoz hasonlított, és amin a legegyszerűbb őket megközelíteni.
Hazaérve én szinte azonnal elaludtam, mert nagyon fáradt voltam. Krisztián megírt pár levelet, majd ő is aludni tért.