Február 6.

Február 6. péntek
Reggel az egyetemről négy otthoni rokonnal, baráttal is összejött a szóbeli vagy képbeli beszélgetés az interneten. Olyan volt, mintha nagyon közel lennének… Eléggé meghatódtam, mikor élőben hallottam a hangjukat, vagy láttam őket. Péterrel és Szilvivel többszólamban is énekeltünk, amit Péter rögzített videón.
Délután megkötöttük az új lakásunk bérleti szerződését. Mindenféle, az állam által kibocsátott űrlapot kellett kitöltenünk, pedig nem is ingatlanirodán keresztül szereztük a lakást. A kauciót bár a bérbeadók kezébe adtuk, de mint megtudtuk tőlük, nem ők, hanem egy hivatal rendelkezik felette az esetben, ha bármi baj történne. A kaució összege 4 heti bérleti díj, ami egy rövidke alkudozás után 900 dollár lett. Vagyis heti 225-ért vettük ki a lakást az elkövetkező másfél évre. Mindig két hétre előre fogjuk átutalni a pénzt a számlájukra. Emellett a telefon- és az elektromos áram költsége terhel majd minket. Egy olcsó de gyors internetet is szeretnénk bevezettetni, amit egyelőre csak keresünk, ám még nem találtunk meg.
A tulajdonosok éppen szépítették a lakást, kifestették a szobákat, és rendbe hoztak néhány dolgot a konyhában, amikor rájuk törtünk. Meg volt beszélve, hogy jövünk, s röpke egy órás megbeszélésünk alatt eljutottunk addig, hogy meghívtak bennünket a Sunshine Coast-ra, a házukba. Mint korábban említettük, a tulajdonos házaspár Cathy Hooley szülei, akik pont annyira voltak kedvesek, mint lányuk az irodában.
A lakásnéző után elsétáltunk a térkép és telefonkönyv alapján a hozzánk legközelebb eső lutheránus templomba, ami az Indooroopilly-ben taláható Szt. Péter iskolához tartozó templom. Ez a kis séta kb. 45 percet vett igénybe, de közben gyönyörű házakban, kertekben és a kilátásban gyönyörködtünk. Azt hiszem, gyönyörködés nélkül 40 perc alatt is megjárjuk, amíg nincs kocsink. Tömegközlekedést egyelőre nem találtunk abba az irányba vasárnap. Úgy gondoljuk, hogy autóval legrosszabb esetben 10 perc alatt odaérünk majd. Amerre gyalogoltunk, szinte alig találkoztunk emberekkel, ez egy kertváros rész a hegyen, ahol a háza előtti pázsitot nyíró néni valószínűleg minden arrajáróra rámosolyog. Utunk alatt elhagytunk három templomot, két óvodát és két általános iskolát. Az egyik iskola udvarára beláttunk épp oda, ahol az úszómedencéjük volt. Az egyik templom gyülekezeti terméből ír zenét hallottunk, majd a nyitott ajtón benéztük, és láttuk, hogy ír step-et táncol rá egy kisebb csoport.
Az evangélikus iskolának az udvarára bementünk, majd a templom felé vettük az irányt. Az iskola területén a telefonkönyvből nyert információink alapján egy általános és egy középiskola működik, de mikor a kertjében voltuk, egy óvodát is láttunk. Gyerekek már alig voltak, mert 5 óra körül értünk oda. Akivel találkoztunk, mind kedvesen megkérdezte, hogy kit keresünk, legyen szó felnőttről vagy diákról. A diákok egyenruhában járnak szinte minden iskolában, amit eddig láttunk, itt is erről ismertük meg őket. Bordó pólóban és fehér rövidnadrágban voltak. Az iskola udvarán a templom mellett hatalmas ebédlő volt, de itt is láttunk úszómedencét lelátóval és több hatalmas füves sportpályát. Az egyik az utca túloldalán volt, nem az elkerített iskolakertben. Az iskolaépületeket egyelőre nem láttuk, de megint csak telefonkönyvből tudjuk, hogy van fiú és lány részlege a sulinak. Nagyon érdekes, hogy a telefonkönyvben az iskola alatt rengeteg szám van felsorolva, a szokásosak, mint pl. igazgatói iroda, gazdasági iroda, de a 32 mellékből az első helyen az a szám áll, ahol a hiányzásokat és késéseket egy üzenetrögzítő rögzíti. Akit érdekel a suli, az keresse fel a honlapjukat, a www.stpeters.qld.edu.au címen, én még nem tettem meg.
Este Krisztián nagyon fíííííííínom vacsorát készített, amíg aludtam. Virslit sütött, és gyönyörűen tálalta salátatálon. Annyira ízlett, bár akkor még azt hittem, hogy ez is az álmom része, amelyben Ausztráliába készültünk a kórusokkal, és nagyon fura volt, hogy szinte semmit sem készítettünk még össze, pedig másnap indult a repülő. De felébredtem, és itt voltam. (Ez a jobbik eset…)