Február 7.

Február 7. szombat
Reggel 9.20-ra Ferny Gorve-ba kellett érnünk, ahol Norbiékkal találkoztunk. Otthonról 8-kor indultunk, és mivel egy zónás gyűjtőjegyünk van, a 412-es busszal a 2. zóna határáig mentünk be, a Cribb Streetig. Innen 12-13 perc alatt begyalogoltunk a Roma Streetig, ahonnan vonattal utaztunk Ferny Gorve-ba. A Sunshine Coastra tartottunk, egy a Norbiék által jól ismert, és viszonylag gyakran látogatott beachre. A tengerparton elég kevés ember volt, gondoltuk azért, mert ma volt a queenslandi választás.
A Currimundi Lake (tó) és tengerpart találkozásánál voltunk. A tóban főként kisgyerekek játszottak, mert nyugodt és sekély volt a vize, ám aki a hullámokra vágyott, az pár lépést tett, és máris a nyílt óceánban fürödhetett. A nap hihetetlen erővel tűzött, és bár bekentük magunkat 60-as fényvédő krémmel, valószínűleg nem elég alaposan, mert estére testünk néhány helyen pirosan forrott. A tó mellett egy környezetvédelmi parkot találtunk, ahol az eredeti növényzet a fürdőzők által háborítatlanul mutatta be nekünk a vadont. Sajnos nem értek hozzá, hogy szakszerűen leírjam, milyen növényeket láttunk, csak annyit tudok, hogy mindkettőnket lenyűgözött a csodálatos növényvilág. Érdekes volt továbbá a víz ereje a tó és a tenger találkozásánál. A sodrásnak engedve elcsobogtunk a tóból az óceánig, de hihetetlen sebességgel tettük meg azt a nem sokkal több, mint 100 métert. Mikor ki akartunk szállni a sodrásból, bár alacsony volt a víz, mégis éktelen erőt kellett kifejtenünk, hogy talpon maradjunk, és a sodrásirányra merőlegesen kijussunk a partra. Érdekes volt, és többször kipróbáltuk. Aztán Norbi, Krisztián és én elsétáltunk jó darabon az óceánparton a környezetvédelmi park mellett, és közben Norbi megismertetett bennünket a partra vetett élőlényekkel, úgy mint csigákkal, kagylókkal, medúza- és növénydarabokkal.
A fürdőzés és tengerparti pihenést egy séta követte Mooloolabában, ami egy tipikus tengerparti kisváros beach-csel és mellette boltokkal, kávézókkal, fagylaltozókkal, étermekkel. Ezt a sétát Zsófi, a kislányuk már végigaludta a babakocsiban. Itt Norbinak eszébe jutott, hogy sütött nekünk pogácsát, amit elfelejtettünk eddig megkóstolni. Így az autóhoz visszaérve, bár az étkezés előtt voltunk, Krisztiánnal nem hagyhattuk ki, hogy megegyünk egy darabot belőle. Nekem nagyon ízlett, és Norbi nekünk adta az összeset. Most is abból falatozom.
Már ment le a nap, mire odaértünk Maroochydore-ba, ahol a már ismert, Sizzler nevű étteremben ettünk. Dóri és Norbi az első időben rengeteget járt ide, mert akkor még olcsóbb volt, és itt annyit ehettek, amennyi beléjük fért. Errefelé laktak akkoriban, mert Dórinak itt volt munkája, most már több éve Brisbane-ben dolgoznak mindketten. De fogorvoshoz még mindig visszajárnak ide, mert itt feleannyiba kerül, mint a városban. (Megkérdeztem, egy tömés kb. 45 dollár itt.)
A finom és laktató kaja után hazafelé vettük az irányt az autópályán. Zsófi az utazás alatt elaludt mellettem a gyerekülésben, mi pedig magyar slágereket hallgattunk Norbi cd-gyűjteményéből. Elvittek a Ferny Grove állomásig, de felajánlották, hogy nyugodtan aludjunk náluk, és majd reggel frissen hazamegyünk. Mi eléggé kimerültek voltunk, de úgy gondoltuk, hogy inkább otthon próbáljuk az égett bőrünket kúrálni.
A hazaút majdnem zökkenőmentes volt. A Central-nál 6 percünk volt átszállni a Toowong felé menő vonatra, ami 21.44-re ért menetrend szerint Toowongba. Ez így is történt, sőt korábban értünk be, csakhogy ott egy percünk volt, hogy elérjük a 412-es járatot. A vonattól futottunk a megálló felé, (szerencsére már jól ismertük az irányt) és láttuk, amint a buszunk, két perccel az adott idő előtt elhagyja a megállót. A megállóban álló interaktív tábla órája két percet sietett, s így a vezető úgy hihette, hogy el kell indulnia. Megvártuk a következő buszt, mert úgy számoltunk, hogy gyalog sem érnénk haza hamarabb, mint busszal. Tévedtünk, mert a következő busz viszont késett legalább 6-7 percet. Mindegy. Nem siettünk, csak éreztük, hogy nagyon jól esne bekenni már égő testrészeinket.