Február 4. szerda

Korán felkeltem, hogy az egyetemen hamar felcsatlakozhassak az internetre, hogy élőben találkozhassak veletek. Krisztián még szundított egy kicsit, mert éjjel egyig nézte a ’Finding Nemo’ c. filmet. Itt kell elmondanom, hogy a Toowong központjában lévő bevásárlóközpontban láttam egy elég nagy akváriumot, ami a rajzfilmben található halakkal volt tele. Van benne bohóchal és olyan kék hal, amelyiket magyarul Szenillának hívnak.
Az egyetem egyik éttermében ebédeltünk ’Filos’-t, ami egy rétes-szerű tésztába göngyölt mangós csirke. Választani lehetett a tölteléket illetően az avokadós camamber és még valami között, de arra már nem emlékszem. Mindez kettőnknek 16 dollár volt, amihez vizet ittunk, de azt korlátlanul lehet fogyasztani.
Megérkeztek a bankkártyáink az egyetemi postaládámba. Az irodámban egy kicsit rendezkedtem, az itthonról kapott fotóknak és apró emlékeknek kerestem megfelelő helyet. Sőt már hamarabb kiraktam a falra azokat a rajzokat, amiket a tanítványaim küldtek emailben, és Krisztián kinyomtatott. Az egyik képen búcsúzó zsiráf-dinoszaurusz, a másikokon meg az Ausztráliában sanyarú sorsú, meghatározhatatlan állatfajták sírnak a tengerparton. (Ezeket fejből írtam, majd korrigálom, ha nem ezt rajzolták.)
Délután beszéltünk Cathyvel, hogy ki szeretnénk venni a lakást, s gyorsan telefonon összehozott a szüleivel egy pénteki találkozót.
Krisztián készül a holnapi interjúra, átolvasta a CV-jét, én pedig kivasaltam neki egy inget az új vasalónkkal. Úgy vettem észre, hogy akitől a lakást béreljük ritkán szokott vasalni. Ezt a következtetést abból vontam le, hogy a vasalóállvány egy viszonylag kis helyen van felállítva, és borzasztóan billeg. De billegett az máshol is, akárhova tettük. Szóval egyáltalán nem ideális az egyfolytában több órányi vagy a napi használtra.
Szorgalmasan vagdossuk a centiket. Ezt az apró figyelmességet Pati, egyik kedves kórustársunk készítette nekünk, aki otthon, a költözésünk utáni napon bedobott egy búcsúlevelet a postaládánkba. Ebben a levélben egy illetve több iskolai mérőszalagot találtunk, és hozzá egy részletes használati utasítás a centik eltávolításának módjáról. Mi pedig vagdossuk azt, igaz én vettem a bátorságot, és ráirogattam a dátumokat, így kijött, hogy a szalag december 18-ig elég. Akkorra tervezzük a hazalátogatást.
Egyébként ma már érezzük, hogy itthon napok óta nem csinálunk semmit, esténként unatkozni kezdünk, úgyhogy valószínű mától beindulnak az esti séták. A tv-t megint bekapcsoltuk, s én jól elaludtam rajta, de Krisztián tizenegy óra tájban felébresztett, hogy egy magyar filmre bukkant az egyik csatornán angol felirattal. A filmre mindketten emlékeztünk, de a címére nem.
Holnap lesz az interjú, azaz ma, mert már csütörtök reggel írom a tegnapi eseményeket. Drukkoljatok!!!