Február 21. szombat

A délelőtt folyamán elkezdtünk berendezkedni a lakásban. Bár a mostani hálószobánkban sokáig tudunk aludni, mert nem süt be a nap, és sötétítő függöny is van minden ablakon. Ettől a hőséget ugyan nem érezzük kevésbé, de talán egy kissé elviselhetőbb, mint Samnél, mikor épp ránk tűzött a nap első sugara.
Antony Gyurit dél körülre vártuk, s valóban 12 után pár perccel megérkezett. Most a felesége légkondicionált kocsijával, egy Subaruval jött. Nagyon közel laknak hozzánk, kocsival alig volt több 5 percnél, amíg odaértünk. Felesége, Karen, aki Angliából származik, és két kislányuk, Cloe és Zsófi már vártak nagyon minket. A kinti forróságból igne kellemes volt a légkondicionált lakásba bemennünk. Cloe 8 éves, Zsófi 6 mindketten zongoráznak, szeretnek énekelni, ahogy édesanyjuk is. Karen egy olyan kórusban énekel, ahol évente meghallgatással lehet megtartani a kórustagságot, és 150-en vannak. Megkérdeztem, hogy nem vinne-e el bennünket, hogy megnézhessük, esetleg énekeljünk ott. Szerdán este lesz az első próbánk. Azt, hogy Krisztián tenor, szinte kitörő örömmel fogadta. Úgy tűnik a tenorokat mindenhol szeretik…
Az ebédet Gyuri készítette. Hideg gyümölcslevessel indítottunk, majd bárányból készült főétel és egy külöleges krémes desszert következett. Annyira finom volt minden!!!! Gyuri nagyon szeret sütni-főzni, és mint tapasztaltuk, tehetsége is van hozzá. A CSIRO-ban kutató, ahol közgaszdászként az ausztrál cukornádtermeléssel foglalkozik.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a két kislány édesapjával szinte alig beszél magyarul, ugyanakkor szinte mindent megértenek, mert Gyuri a legtöbbször anyanyelvén szól hozzájuk, amire egy-egy szóval válaszolnak. Nekem szerencsém volt Cloéval úgy kettesben maradni, hogy bár szégyenlősen, de használta a magyar nyelvet. Néhány éve három hetet töltöttek Magyarországon, s amíg szüleik konferenciákon voltak, Karen Angliában, Gyuri Debrecenben, a lányok óvodába jártak. A magyar környezetbe pár hét alatt beilleszkedtek társaik közé, az óvónők szerint még három hét kellett volna, hogy folyékonyan beszéljék a nyelvet.
Gyuri körbevezetett a kis kertjükben, ami tele van különleges növényekkel, pl. kávéfákkal, amik ugyan még kicsik, de az évek során három méteresre nőnek. Található ott banánfa, mangófa, gyömbérbokor, és még sok-sok minden. Cloe és Zsófi paprikát nevelgetnek a kert egyik csücskében, és Karen epret is mutatott nekem.
Karen talán a mi tiszteletünkre sokszor használta az általuk kitalált Hunglish (Hungarian-English), magyar-angol keveréknyelvet, amit Gyuri a mindennapi beszédében igyekszik elkerülni. Karen kiválóan ért magyarul, és egy keveset beszél is igen jó kiejtéssel. Például amíg ott voltunk sokszor szólt a civakodó lányokra magyarul: „Elég, köszönöm!” vagy „Nem, nem, köszönöm”. Az ebéd után Cloe bejelentette: „Swimming time” („Úszás-idő”), vagyis mehettünk hűsölni. A család medencéje egy föld fölötti építmény, amit akkor szednek le, vagy állítanak fel, amikor akarnak. A hideg víz 33 fokos volt, a levegő valahol 40 fok felett lehetett. Jót beszélgettünk Karennel is, majd Gyurival a hűsítő vízben. A lányok nagyon élvezték a pancsolást, mindketten elég jól úsznak ahhoz, hogy lassan felügyelet nélkül is használhassák a medencét. Karen említette, hogy pénteken olyan meleg volt, hogy iskola előtt beengedte őket a vízbe, így kissé lehűlt testtel kezdték a tanítást. Az állami iskolákban általában nincs légkondicionálás, s a gyerekek permetezővel locsolják magukat, ha melegük van. Mindkét kislány osztálykeretben tanulja a nagyothalló jelket és kötelező úszásoktatásban részesül.
A finom ázás után bementünk elfogyasztani a speciális ausztrál karácsonyi süteményt. Ez olyan, mint a karácsonyi kenyér, csak fagylalatba vannak beletéve a szárított gyümölcsdarabok, dió, mogyoró.
Közben Balázs és Lilla telefonáltak, hogy végeztek a munkával, és jönnek értünk ½ 6 körül. A bemutatkozás után ők is megnézték a kis csoda-kertet, aztán elindultunk a szabadtéri moziba.
Az út szerencsére elég hosszú votl ahhoz, hogy minden dolgunkat igen részletesen kitárgyaljunk. A legfőbb attrakció, ami történt négyünkkel, az az, hoyg Balázsnak felajánlottak az Ikeában egy fél IT-állást, aminek úúúgy örültünk, hiszen erre vártak, amióta kijöttek. Minket annyiban érint a dolog, hogy Balázsnak így elveszik az eddigi raktáros munkájából egy fél, és beajánlotta Krisztiánt maga helyett. Már tervezegettük, hogy milyen partikat fogunk csapni esténként, mikor végeztek a munkával, csak majd az én odaszállításomat kell valahogy elnitézni.
Az ingyenes moziban, ami mindössze egy vetítővászon volt a szabad ég alatt rengetegen voltak főleg családok, gyerekek. Pokrócokon,műanyag vagy kempingszékeken foglaltak helyet, és a már ismert piknik-kosarakból előkerültek a szendvicsek, italok. Lilláék piknik-hátizsákkal érkeztek, amit az Ikeától kaptak karácsonyi ajándékként. Hoztak szendvicseket, és mivel mi nem gondoltunk rá, az egyiket nekünk adták. A Szörny Rt. Című PIXAR produkciót láttuk, ami a ’Finding Nemo’ előtti nagy sikere a cégnek. Nem tudom, valakinek feltűnt-e, de egy pillanatra megjelenik benne Nemo, a bohóchal. Nagyon élveztük a filmet, bár otthon már kétszer láttuk.
A film után hazamentünk, és beüzemeltük a ventillátort, amit Gyuriék adtak nekünk kölcsön, mivel ők megvették, de nem használják. Második éjjelünk az új lakásban, és már nem izzadunk úgy a melegben.